A NASA OSIRIS-REx űrszondája két éven keresztül keringett a (101955) Bennu kisbolygó körül, és a mérései, vizsgálati eredményei alapján nagy mértékben sikerült javítani az arra vonatkozó számítás pontosságát, hogy mikor is kerülhet a Föld közelébe a jövőben.

Az 1999-ben felfedezett kisbolygót számtalan földi obszervatórium vizsgálta, illetve radaros méréseket is végzett a 2020-ban elpusztult Areciboi Obszervatórium is, így meglehetősen sok pályaadat állt rendelkezésre róla. Azt már jól tudták a szakemberek, hogy 2135-ben közel kerül a Földhöz, és ekkor ugyan nem jelent veszélyt ránk, az ezt követő időszakról azonban csak nagy hibaszázalékú becslések születhettek. Az OSIRIS-REx helyszíni mérései olyan hasznos információkkal egészítették ki a korábbi modelleket, amelyek segítettek pontosítani a távolabbi jövő pályaadat-számításait.

A számítások szerint egészen 2300-ig van esély, hogy a Bennu a Földbe csapódjon, összességében mindössze 1 az 1750-hez. Az is kiderült, hogy 2182. szeptember 24-én a „legnagyobb”, ekkor 1 a 2700-hoz az esélye a túl közeli találkozásnak, az 500 méter átmérőjű aszteroidával.

Davide Farnocchia, a CNEOS (a földközeli kisbolygók kutatásával foglalkozó intézmény) kutatója elmondta: „Soha eddig nem volt alkalmunk egy kisbolygó pályáját ennyire precízen modellezni.”

A számítások lényegi eleme az volt, hogy kiderítsék, a Bennu áthalad-e egy úgynevezett gravitációs kulcslyukon. Ez a kifejezés azt a térrészt jelöli bolygónk közelében, amelyen, ha egy kisbolygó egy bizonyos időben áthalad, akkor annak a pályáját a Föld gravitációja a jövőbeli becsapódáshoz vezető útra téríti. Ehhez igen precízen kell ismerni az adott égitest pályáját (a hírhedt Apophis kisbolygó esetében mindössze 610 méteres a kulcslyuk), s ebben segítettek az űrszonda helyszíni mérései.

Egy égitest mozgását ugyanis – e hosszú távra vonatkozó számítások szempontjából – igen jelentősen befolyásolhatja a Nap melege a Jarkovszkij-hatás révén. Ez abban áll, hogy a kisbolygó egyik fele a napsütésben felmelegedik, majd elfordulva árnyékba kerül, s kisugározza a hőt, ez pedig kis mértékben megváltoztatja a pályáját. Hosszú idő alatt azonban a sok igen kicsiny változás összeadódik, és jelentős eltérés adódhat már az égitest számított és a valós pályája közt. Az OSIRIS-REx űrszonda méréseinek köszönhetően azonban e hatást is precízebben ki lehetett számítani, így volt lehetőség a pályaadatok pontosítására. „A Bennu esetében a hatás három szőlőszem tömegének feleltethető meg, ez igen apró, ám mégis jelentős különbséget adhat évtizedek vagy évszázadok alatt” – magyarázta Steve Chesley, a kutatás egyik résztvevője.

E hatás mellett beleszámoltak a pályamodellezésbe többek közt olyan adatokat is, mint a többi égitest gravitációs hatása, vagy a kisbolygóról lesodródó anyagszemcsék hatása. Az űrszonda adatai segítségével újraszámolt esélyek sokat tanítottak a kutatóknak, s ezzel nemcsak a Bennu, hanem más veszélyes kisbolygók viselkedéséról is többet tudtunk meg.

Az OSIRIS-REx hazafelé tart a Bennuról begyűjtött kőzetmintával, s 2023 szeptemberében érkezik majd vissza. (ng24.hu)