Itt született, a Pongrác 9 lakótelepen Koko, aki egyike azoknak erről a környékről, aki ki tudott törni és a 20. század eleji munkás és szükséglakások világából hírnevet elismerést tudott szerezni. Ezen a környéken nem az irodalmár gondolkodás volt a meghatározó, hanem a létből fakadó egyszerű és érthető gondolatok, az éhes vagyok, vagy nincs ép ruhám vagy valami hasonló. A szocializmusban a létezés alapjai adottak voltak, csak a társadalom szabályainak követésével volt némi gond. Mára sajnos sok tekintetben visszatért a nyomor.

Közel a Pongránc 9-hez, Deák Bill, a Pongrác 17 telepen gyerekeskedett, akire csak úgy emlékszem, hogy mankójára támaszkodva mindig snúrozott, hangja a falakról csattant vissza, és nem a művészete volt az, amire figyelni kellett.

Azonban volt itt ellenpélda is, hiszen itt nőtt fel Maróth Miklós Széchenyi díjas, Príma Primissima díjas klasszika-filologus is.

Teremtő és harcos vidék ez, ahol egy-egy pofon elcsattanását nem kíséri különösebb morgás, vagy felháborodás. Olyan vidék volt és ma is az ahol a bátorság és a régi értelemben vett férfiasság és ennek elfogadtatása határozta meg az értékedet. Kokó innen lett világbajnok, a siker a kitörés az önmegvalósítás ikonja.