1./ Sikerült bizonyítania, amit cáfolni kívánt!

2./ Ráadásul teljesen fölöslegesen!

1./ A szerző hallatlanul körültekintő és tárgyszerű módon mindenek előtt vázolja a vonatkozó körülményeket, a Lengyelország és a Szovjetunió között őrlődő ukránok háború előtti helyzetét, a szűk mozgásterüket (ami senki számára nem lehet mentség - teszem hozzá), az ukrán nacionalista mozgalmak törekvéseit.

Nyilván, hogy érthetővé váljék a tény: az ukránok bizony másként viszonyultak a német támadáshoz, mint a lengyelek, az oroszok.
Ők a baltiakhoz hasonlóan, szorult helyzetükből menekvést keresve, felszabadítóként üdvözölték, kenyérrel és virággal fogadták a Wehrmachtot.
Hitler maga is ambivalens álláspontot foglalt el egy ideig az ukránokkal kapcsolatban.
Rosenberg az ukránokat használható segédnépként vette ki a keleti élettérből megsemmisítendő lengyelek, oroszok, stb. közül.
Ennek hatására a németek ideig-óráig kevésbé kegyetlenül bántak velük.
Végül Hitler elvetette Rosenberg elképzelését, és a hadiszerencse is változóban volt. Ennek hatására a megszállás körülményei szigorodtak, és sok ukrán rájött, hogy a németektől semmit nem várhat.

De, a háború első két évében messzemenően támogatták a németeket.
Ez persze nem azt jelenti, hogy minden ukrán fasiszta volt. De, a legtöbben nem vitásan a németek győzelmét kívánták.

No, meg egy kis antiszemitizmusért se mentek a szomszédba. (Ebben a térségben hagyományosan verseny folyt a „leginkább antiszemita nép” cím eléréséért.)

Bár Sztálin nyilvánvalóan rájátszott az ukránok német-elkötelezettségére, Ungvárynak az az állítása, hogy a fasiszta Ukrajna kommunista propaganda által táplált mítosz, egyszerűen nem igaz!

Olyannyira nem, hogy – korrekt, tisztességes történészként – maga is kénytelen elismerni az ukránok sajátos hozzáállását, mely csak lassacskán változott „német felszabadítóktól” Nagy Honvédő Háborúvá.

Ezt a sajátos helyzetet az általa kifejtett körülmények is alátámasztják.
Maga ír arról, hogy a német jelenlét és megszállás 1942 végéig jóval hézagosabb, a partizánmozgalom jóval kevésbé jelentős volt, mint a szomszédos belorusz és orosz területeken.
Ide ráadásul félig-meddig használhatatlan magyar alakulatokat vezényeltek.
Mindezek okai nyilvánvalóak: az ukránokkal kevesebb gondjuk volt.

A másik kérdés, amibe Ungváry belemegy, Bandera szerepe.
Próbálja lemosni róla a náci bűzt, kevés sikerrel.
Bandera, szélsőségesen nacionalista, antiszemita, németbarát politikusként az emigrációban lévő ukrán nacionalista szervezetek közül a szélsőséges, nácibarát OUN B vezetője volt. Ki a náci, ha nem ő?

Ungvárynak tehát nem sikerült a tényeket mítosszá delegálnia!
A képet ugyan az egyébként kitűnő írás némileg árnyalta, de alapvetően megváltoztatni nem tudta. Nem is lehet!

2./ És miért fölöslegesen próbálkozott?

Az írás nyilvánvalóan aktuálpolitikai okból készült/jelent meg.

Az orosz agresszió ideológiai megalapozása a fasiszta, neonáci, tömeggyilkosságokat elkövető, a kisebbségek jogait lábbal tipró Ukrajna elleni büntető fellépés.

Az események eme orosz változatát és magyarázatát, (mely nagymértékben hajaz Hitler érveire Cseh- és Morvaországnak, az akkori Nyugat-Csehszlovákiának először megcsonkítására, majd megszállására a „szudéta-németek jogainak védelmében”) mely konfliktus úgy kezdődött, hogy az ukránok visszaütöttek, ezért 2014-ben el kellett venni tőlük a Krímet és Kelet-Ukrajna egyes területeit, most pedig egész Ukrajnát bekebeleznék, tehát azt az oppozíciót, hogy az egész konfliktusért a megtámadott Ukrajna felel, nyilvánvalóan a helyére kell tenni, másképpen a feje tetejéről a talpára állítani.
Annál is inkább, mert a sunnyogó orbáni hivatalos, és a legkevésbé sem sunnyogó orbáni médiapropaganda ezt nálunk is ezerrel – és elég jelentős eredménnyel – szajkózza.

Meg kell cáfolni, a helyére kell tenni! Tényekkel, számokkal, szemtanúkkal, a jelen háború dokumentumaival!

Nem pedig a múlt átfestésével!

Az ukránoknak (akinek ártatlanságáról a jelen konfliktusban, hősies ellenállásukról mindenki a kezdettől meggyőződött, aki hajlandó objektíven szemlélni a dolgokat) nincs szükségük múltjuk sötét epizódjaival kapcsolatos szerecsenmosdatásra!
Semmi közük eleik disznóságaihoz! Ugyanúgy, ahogy senkinek sincs szüksége arra, hogy kimosdassák az apák bűneiből! Melyekről a fiúk csak Csurka és követői szerint tehetnek.