Az első világháborúban Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia oldalán harcolt, és a háborút megnyerő hatalmak, köztük a győztes Szövetségesek 1920-ban a trianoni békeszerződéssel kényszerítették a magyar kormányt arra, hogy lemondjon az addig őrzött területek jelentős részéről. Ennek eredményeképpen Magyarország elveszítette területének mintegy kétharmadát, és lakosságának mintegy harmadát.

Az Nagy-Magyarország illúziója ezután számos magyar politikus és közéleti szereplő számára továbbra is erős érzelmeket váltott ki. Az ország elvesztett területeinek visszaszerzése a magyar nemzeti érzés szerves részévé vált, és ez az érzés tovább él azóta is a magyar társadalomban.

Azonban fontos megérteni, hogy a trianoni békeszerződés és az utána következő évtizedek történései mögött egy komplex történelmi folyamat húzódik meg, amely nem csak Magyarországot, hanem az egész régiót és a világot érintette. Az Nagy-Magyarország illúziója mögött sokszor a múlt idealizálása és a nacionalizmus állt, amelynek következményei nemcsak a magyar társadalomra, hanem az egész világra hatással voltak.

Az elmúlt évtizedekben a magyar társadalomban sokat változott az Nagy-Magyarország illúziója körüli diskurzus. Egyre több ember érti meg, hogy az igények mögött sokszor torz vagy hiányos történelmi ismeretek, érzelmek és előítéletek állnak, és hogy az ország jövője és fejlődése csak a múlt letisztázása és elfogadása után képzelhető el.