Címe is van a megrázó eseménynek:

A kormány benyújtotta a munkából élők költségvetését

Hurrá! Igaz ugyan, hogy némileg kétértelmű a cím, de miután a kormány és külön Orbán Viktor eddig sem volt kíváncsi a munkából élők véleményére – sem -, kicsi annak a valószínűsége, hogy az érintettek írták volna meg a jövő évi pénzosztás alapelveit. Tehát a kormány gyártotta le.

Nézzük, mik a fő csapásirányok, különös tekintettel a munkából élők még teljesebb boldogságára.

A 2018-as költségvetés a munkából élők költségvetése lesz, amely azok számára kínál több esélyt,

akik munkából tartják el magukat és családjukat

– jelentette ki Varga Mihály a törvényjavaslat ünnepélyes benyújtásakor. (kormany.hu)

A munkából élők nagyobb örömére 5 százalékra csökken az éttermi szolgáltatások áfája, a halhús és a vadhús áfája 27 százalékról 18 százalékra mérséklődik.

Már látom is lelki szemeim előtt, ahogy a munkából élők tömegei megtöltik az éttermeket.

Amikor éppen nem töltik meg, akkor azért nem, mert bevásároltak őzgerincből és lazacból, amit otthon nagy boldogan elkészítenek.

Én ugyan még nem láttam olyan vadhúst, amelyik beleesett volna az én megfizethetőségi-kategóriámba – és szerintem az 5 százalékos áfacsökkentés sem fog ezen változtatni -, de biztosan én vagyok az oktondi.

A legolcsóbb (sajnos egyben a legócskább) halhúst leszámítva a minőségibb halak szintén nem kerülnek közelebb az én konyhámhoz akkor sem, ha néhány forinttal lejjebb megy az áfájuk.

Az mondjuk még nem egy országot megrengető dráma, hogy én mit tudok megfizetni és mit nem. Az viszont eléggé aggasztó, hogy a társadalom egy jó nagy része szintén nem tudja megfizetni, ennél csak az aggasztóbb, hogy nagyon sokan nemhogy a vadat,

vagy halat nem képesek megvásárolni, hanem a minőségibb baromfihúst, a gyümölcsöt, zöldséget, teljes kiőrlésű lisztekből készült pékárut, tejterméket sem.

És akkor nem beszéltünk azokról, akik a csirkefarhátat, olcsó száraztétsztát, krumplit sem tudják rendszeresen megvásárolni.

Fontos eleme a költségvetésnek (amúgy nem), hogy viszont a sörfőzők adókedvezményt kapnak, ha 200 000 hektoliternél kevesebb sört állítanak elő. Hurrá!

Két gyermek esetén emelkedik az  igénybe vehető adókedvezmény, havi 15 000 forintról 17 500 forintra. Ez mondjuk történetesen nem közvetlenül a munkából élőknek okoz nagy örömet, ugyanis az is munkából él, akinek nincs gyereke azért, mert még nem tart ott, hogy legyen, vagy mert már felnevelte.

Varga Mihály nagyon örül annak, hogy a kormány továbbra is Európa legalacsonyabb személyi jövedelemadójával büszkélkedhet. Amúgy tényleg jól hangzik a 15 százalék.

De a nagyon pöpec és alacsony 15 százalékos SZJA mellé valamiért konzekvensen elfelejti Varga Mihály odabiggyeszteni, hogy viszont ehhez hozzájön még 22 százalék szociális hozzájárulási adó (ezt jövőre 20 százalékra mérséklik), 1,5 százalék szakképzési hozzájárulás, 1,5 százalék munkaerő-piaci járulék, 7 százalék egészségbiztosítási járulék, 10 százalék nyugdíjjárulék.

Máris nem csupán a személyi jövedelemadó szembeszökő, hanem az elvonás is.

Konkrétan rommá vagyunk adóztatva, ráadásul úgy, hogy semmi viszontszolgáltatást nem kapunk cserébe. Már persze ha nem tudunk örülni annak, hogy lassan a sebvarrócérnát is nekünk kell bevinnünk a kórházba.

Az elvonások mellé még nyugodtan csapjuk oda az 5-27 százalék közötti áfát, az útdíjat, a sárgacsekk adót és ami hirtelen nem jut eszembe és máris azt látjuk, hogy azért gürcölünk reggeltől estig, hogy eltartsuk az állam mohó, túlhizlalt, de legalább elnyomó és pofátlan gépezetét.

...oktatásra 81 milliárddal; egészségügyre 102 milliárddal; nyugdíjakra, családtámogatására, szociális területre 287 milliárddal többet szán a költségvetés.

Ezek mellett a rendvédelem és a közbiztonság megerősítése 83 milliárddal, míg a gazdaságfejlesztés 205 milliárddal több forrásban részesül.

Ez nagyjából fedezi a béremeléseket, ágazatfejlesztésre ebből nem nagyon futja.

Tehát jövőre is nekünk kell vinni a suliba a padot, krétát, de legalább a kórházba is nekünk kell vinni a gyógyszert, kötszert, vécépapírt. Ezen a téren nem lesz változás.

Ámde. Az otthonteremtési programra az ideinél is több, 226 milliárd forintot szán a költségvetés.

Kétszer annyit, mint amennyivel az egészségügy költségvetését emeli és többet, mint amennyivel az egész gazdaságfejlesztés forrása bővül. Ez de nagyon jó!

A mindenki pénzéből továbbra is családonként tízmilliót szánunk arra, hogy ingyen odaadjuk azoknak a családoknak, akik aztán nagyjából ennyivel drágábban megvehetik azt a lakást, amit olcsóbban vehettek volna meg, ha a CSOK nem hajtja fel az ingatlanárakat. Miközben megfizethető és normális minőségű bérlakások kellenének, de azok nincsenek.

Én nem vagyok sem közepes, sem annál gyengébb képességű könyvelő, de az egyszerű paraszti eszem azt súgja, hogy pacallá adóztat bennünket a kormány, a pénzt viszont nem arra költi, amire kellene, hanem – amit ki nem lopnak a közösből – rosszul osztja el.

Ettől az ország nem fog fejlődni, a gazdaság nem erősödik, a kitettségünk nem csökken és amikor elfogynak az uniós források, akkor fejjel fogunk leszállni a rozsdás bicikliről.

Mert mi így szeretjük.

Szerző: Forgács Erzsébet/kolozsvaros.com