A rakéta sikeresen bocsátotta útjára a műholdat a Lagrange-pont felé - egy, a Holdnál négyszer messzebb található, gravitációsan semleges, a Nappal egy vonalban lévő pozícióba -, majd meghibásodott. Elég magasan volt ahhoz, hogy ne legyen elég üzemanyaga a Föld légkörébe való visszatéréshez, de nem volt elég energiája ahhoz sem, hogy kilépjen a Föld-Hold rendszer gravitációjából, magyarázta Eric Berger meteorológus az Ars Technica egyik friss bejegyzésében.

Űrkutatási megfigyelők szerint a rakéta, ami mára inkább mát mintegy négy tonnányi űrszemétnek tekinthető, heteken belül keresztezi a Hold pályáját, körülbelül 2,58 km/s sebességgel száguldva.

A földközeli objektumok, aszteroidák, kisbolygók és üstökösök követésére szolgáló szoftvert fejlesztő Bill Gray szerin a rakéta nagy valószínűséggel március 4-én fog becsapódni a Hold túlsó oldalába. Már január elején elrepült a Hold közvetlen közelében, de Gray szerint március 4-én elkerülhetetlennek tűnik a becsapódás. Ez lesz az első alkalom, amelyben űrszemét ütközik a Holdnak.

A pontos becsapódási pontot nem lehet meghatározni, mivel a rakéta nem szabályos pályán közlekedik, de meglehetősen kis eltéréseket okozhat ez csak pályájában, és a márciusi becsapódás szerinte biztosan be fog következni.

Gray szerint valószínűleg a Földről valószínűleg nem lesz észlelhető: még ha a Hold hozzánk közeli oldalán is következne be az, néhány nappal újhold után történik majd az esemény.

Jonathan McDowell, a Harvard Egyetem asztrofizikusa azt írta, hogy a becsapódás március 4-én esedékes, de nem nagy ügy.

Mindazonáltal az űrrajongók úgy vélik, hogy a becsapódás értékes adatokkal szolgálhat. Berger úgy véli, hogy az esemény lehetővé teszi a rakéta becsapódása által kidobott felszín alatti anyagok megfigyelését, míg Gray azt mondja, hogy "egy holdi becsapódásért drukkol".

"Már tudjuk, mi történik, ha szemét csapódik a Földbe; abból nem sokat lehet tanulni" - mondta. (Infostart)