A világ legrejtélyesebb és legnehezebben megfogható orchideája Ausztráliában él a föld alatt. A tudósok megpróbálják megmenteni ezt a botanikai csodát a teljes kihalástól.

Gyerekként Kingsley Dixon kedvenc könyve a Nyugat-Ausztrália vad orchideáiról szóló Orchideák volt, ahol élt. Volt egy illusztráció, ami különösen lenyűgözte: a Rhizanthella gardneri tusrajza , amelyet általában a nyugat-ausztráliai földalatti orchideaként ismernek .

„Amikor kicsi voltam, mindig csak ránéztem erre az oldalra, és azt gondoltam: »Jaj, ott egy orchidea, a föld alatt él, nincsenek levelei, nincsenek gyökerei, és van ez a mesés virága!«” – emlékszik vissza Dixon.

Egy önmagát „kis növényrajongónak” nevező férfi idejének nagy részét az ausztrál bozótosban – a perthi otthona közelében lévő vad cserjésben – töltötte – orchideákat gyűjtött, majd otthon nevelte őket. „13 éves koromra már egy nagy gyűjteményem volt bozótosorchideákból, de az, amelyik a könyv közepén van, a nyugat-ausztráliai földalatti orchidea – az volt az álmom, életem álma” – mondja. Gyerekként a legközelebb ehhez az jutott, amikor egy konzervált példányt látott egy üvegben, egy különleges herbáriumi kirándulás során a születésnapjára. Évekbe telt, mire végre meglátott egyet a vadonban, egy 1982-es kirándulás során a nyugat-ausztráliai Babakin kisvárosába, 24 éves korában. „Megálltunk egy csésze teára [...], én pedig besétáltam a bozótosba, és beleharaptam a földbe, hogy feltáruljon néhány színes fellevele [az orchideáról]” – emlékszik vissza. „Ez egy igazi heuréka-pillanat volt.”

Ma a Rhizanthella gardneri a világ egyik legritkább orchideája, és az élőhelyeinek elvesztése miatt kritikusan veszélyeztetett , mivel csak elenyésző számú növény él a vadonban. A számuk évről évre ingadozik, és az utóbbi években mindössze három, vagy akár egy sem maradt fenn, mondja Dixon, a klímaváltozás pedig további nyomást gyakorol a fajra. „Saját életemben jutottam el odáig, hogy [láttam], odáig, hogy láttam, ahogy ez a faj eltűnik” – mondja. Így Dixonnak, aki jelenleg a Nyugat-Ausztráliai Egyetem botanikaprofesszora és a nyugat-ausztráliai Kings Park és Botanikus Kert korábbi igazgatója , új álma támad: megmenteni a földalatti orchideát a kihalástól.

Kingsley Dixon ausztrál orchideákkal a londoni Chelsea Virágkiállításon 2025 májusában - Fotó: Kingsley Dixon

Egy különleges kötelék

A Rhizanthella gardneri nemcsak a világ legritkább, de az egyik legrejtélyesebb orchideája is. Ez az egyetlen ismert növény, amely a föld alatt virágzik . Teljesen a föld alatt nő, csírázik és magokat is hoz , és úgy vélik, hogy termeszek porozzák be .

Az orchidea egy bonyolult és összetett hármas szövetségnek köszönhetően képes túlélni a föld alatt: egy fehér, fonalszerű gombán keresztül kapcsolódik egy föld feletti növénnyel, a Melaleuca uncinata bokorral . A csatlakozó gomba tápanyagokat szállít a bokorból az orchideának.

Ez a fajta előnyös kötődés a gombákkal, amelyet mikorrhizális társulásként ismerünk, valójában általánosságban jellemző az orchideákra – mondja Jacopo Calevo növényökológus és orchideológus, aki Európában és Nyugat-Ausztráliában kutatja az orchideákat és a klímaváltozást . Ahhoz tehát, hogy megértsük, hogyan hat a klímaváltozás az orchideákra, a teljes képet kell néznünk – magyarázza –, az orchideát, annak különleges gombáját, és a földalatti orchidea esetében a Melaleuca uncinata bokrot is. 

„Becslések szerint a szárazföldi növények körülbelül 80-90%-a kapcsolódik a mikorrhizához. Az orchideák és a gombák közötti kapcsolat azonban egyedülálló” – mondja Calevo, a londoni Kew Királyi Botanikus Kert tiszteletbeli kutatója és az ausztrál Curtin Egyetem kiegészítő kutatója. 

„Az orchidea magjai általában nagyon kicsik, és nem tartalmaznak elegendő tápanyagot a csírázáshoz ” – magyarázza Calevo. „Tehát a csírázáshoz [az orchideának] egy olyan gombával kell kapcsolatba lépnie, amely általában a talajban él, és amely a tápanyagokat az embrióhoz juttatja” – mondja. Ennek eredményeként „a gombák kulcsfontosságúak az orchideák csírázásához , így gombák nélkül az orchideák hosszú távon nem létezhetnek” – mondja.

A földalatti orchidea számos aspektusa továbbra is rejtély - Fotó: Kingsley Dixon)

A földalatti orchidea esetében ez az összetett életfenntartó rendszer még bonyolultabb.

„Más orchideafajoknak általában egyetlen kölcsönhatásuk van – egy orchidea egy gombával vagy több gombával” – mondja Calevo. De a földalatti környezetnek szüksége van mind a gombára, mind a bokorra. „Ezáltal a földalatti orchidea sebezhetőbbé válik a környezetben fellépő stresszes eseményekkel szemben” – mondja. „Ha bármi történik a bokorral, a gomba többé nem tud tápanyagokat szállítani az orchideának, és az orchidea nem tud hosszú távon túlélni.”

Hő és tűz 

A Calevo a nyugat-ausztráliai orchideákra gyakorolt ​​hatását vizsgálta egy szélesebb körű orchideavédelmi kutatási projekt részeként, amelyet a londoni Kew-i Királyi Botanikus Kert és a nyugat-ausztráliai Curtin Egyetem szervezett. 26 különböző nyugat-ausztráliai orchideán modellezve egy évszázad alatt, 1970 és 2070 között akár 5°C-os (9°F) potenciális hőmérséklet-emelkedés hatását, megállapította, hogy ezek valószínűleg  túlélik , mivel képesek megbirkózni Ausztrália szélsőséges hőségével (a tanulmány még nem jelent meg). Például a pókorchideák képesek  gumóikat hűvösebb mélységbe süllyeszteni  a talajban. 

De a hőmérséklet-emelkedés nem az egyetlen aspektusa a klímaváltozásnak, mutat rá Calevo. Figyelmeztet, hogy más éghajlattal kapcsolatos jelenségek, mint például a gyakoribb erdőtüzek , további problémákat okozhatnak Ausztrália orchideái számára. Egy 2025-ös tanulmány, amely a tüzek Rhizanthella kivételével 17 nyugat-ausztráliai orchideafajra gyakorolt ​​hatását vizsgálta, megállapította, hogy a hatás tekintetében több a vesztes, mint a nyertes : a fajok kétharmadát negatívan érintette a tűz, és csak egyharmada profitált belőle.

A tanulmány egyik nyertese a Pyrorchis nigricans , más néven tűzorchidea , amelynek tűzre van szüksége a virágzásához; míg az egyik vesztes a kék naporchidea, a Thelymitra macrophylla , amely a tanulmány szerint szinte teljesen kipusztult Nyugat-Ausztrália tűzesetekben.

Jacopo Calevo a klímaváltozás ausztrál orchideákra gyakorolt ​​hatását vizsgálja - Fotó: Jacopo Calevo)

Calevo és kollégái egy 2022-es tűzvész Rhizanthella orchideákra , a hozzájuk tartozó gombákra és Melaleuca bokrokra gyakorolt ​​hatását vizsgálták . Bár az eredményeket még nem tették közzé, a területről vett minták azt mutatták, hogy a tűz után egy évvel a leégett terület gombaközössége teljesen eltért a két másik, érintetlen terület gombaközösségeitől – mondja. Azok a gombák domináltak, amelyekről ismert, hogy benépesítik a nemrég leégett vagy megtisztított területeket, és az orchidea nem lett volna képes növekedni ebben a megváltozott gombaközösségben – magyarázza. A Melaleuca bokrok is teljesen leégtek.

A tűzvész után két évvel azonban a gombaközösség olyan mértékben helyreállt, hogy összehasonlítható volt az érintetlen élőhelyeken találhatóval – mondja Calevo: „Ez a talajban lévő gombaközösség ellenálló képességét mutatja.” A bokrok pedig újra sarjadtak. A kutatások szerint a tűz hosszú távon akár javíthatja is a Melaleuca bokrok egészségét . 

A Rhizanthella orchidea akár évekig is nyugalmi állapotban lehet , mondja Calevo. Eddig nem találtak Rhizanthella orchideát a tűz sújtotta rezervátumban. De mivel a gomba és a Melaleuca bokrok regenerálódnak, „valószínű, hogy a föld alatti orchidea visszatér” – mondja.

A nyugat-ausztráliai földalatti orchidea túléléséhez szükséges teafabokrok újra kihajtanak egy tűzvész után - Fotó: Jacopo Calevo)

Calevo azonban figyelmeztet, hogy ez a fajta helyreállítás nem fog működni, ha a bozóttüzek olyan gyakoriak lesznek , hogy a hasznos gombák és bokrok nem tudnak időben újra növekedni ahhoz, hogy az orchidea kilépjen nyugalmi állapotából. 

Az úgynevezett előírt vagy ellenőrzött égetések , amelyeket Ausztráliában szándékosan alkalmaznak a területek megtisztítására és az erdőtüzekkel szembeni érzékenységük csökkentésére, szintén károsíthatják az orchideákat, például ha a tüzek akkor égnek, amikor a növényeknek virágozniuk kellene – mondja Calevo. Az orchideák ilyenkor nyugalmi állapotban maradhatnak , hogy megvédjék magukat a hőségtől – állítja egy tanulmány. Egy másik nyugat-ausztráliai tanulmány arról is beszámol, hogy az irányított tüzek is hatással lehetnek az orchideákra, az egyik esetben nyilvánvalóan a már amúgy is veszélyeztetett Sába királynője orchidea további pusztulását okozva .

Ez a katasztrófa, amellyel a veszélyeztetett fajok világszerte szembesülnek: az élőhelyek elvesztése, és aztán sehová sem juthatnak el

– Kingsley Dixon

Dixon és Calevo is hangsúlyozzák, hogy az élőhelyek pusztulása még nehezebbé teszi a földalatti orchideák számára a klímaváltozással való megbirkózást. Világszerte számos növény úgy reagál a melegebb hőmérsékletre, hogy hűvösebb területekre terjeszkedik . De ez csak akkor lehetséges, ha elegendő megfelelő élőhely marad a meneküléshez – magyarázzák.

„Ez a katasztrófa sújtja a veszélyeztetett fajokat világszerte, az élőhelyek elvesztése, és aztán nincs hová menekülniük” – mondja Dixon. „Nincs hová menni, mert [külvárossá] alakították, autópályává, farmmá – kiirtották, eltűnt.”

Véleménye szerint ez még fontosabbá teszi a megmaradt élőhelyek védelmét, és a kihalófélben lévő orchidea fontosságára való figyelemfelhívást. A 2025 májusában Londonban megrendezett Chelsea Virágkiállításon Dixon, Calevo és más orchidea-szakértők a világ minden tájáról különleges orchidea-kiállítást mutattak be, beleértve a föld alatti növény képét is, hogy rávilágítsanak a védelmük sürgető szükségességére. Dixon egy másik, párhuzamos terven dolgozik a faj megmentésére: laboratóriumban próbál föld alatti orchideákat nevelni, gombáikkal és Melaleuca bokrával együtt.

A földalatti orchidea gombája, amelyet idén újraélesztettek a laboratóriumban - Fotó: Kingsley Dixon

Fogságban tartott orchideák

Dixonnak és csapatának már sikerült egy élő, fogságban tartott Rhizanthella orchidea gyűjteményt nevelniük gombáikkal és bokrjaikkal, az 1990-es években. Ez a gyűjtemény 2000 körül pusztult el emberi hiba miatt, a nem egyértelmű öntözési ütemterv miatt, ami miatt a növények kiszáradtak egy karácsonyi ünnep után – mondja. 

Bár frusztráló volt, Dixon szerint ez akkoriban nem tűnt annyira katasztrofálisnak, tekintve, hogy akkoriban még viszonylag egészséges számú, körülbelül 180 földalatti orchidea élt a vadonban. Aztán, körülbelül négy évvel ezelőtt, a rezervátumokban az orchideákat felmérő csapatok riasztó eredményekkel kezdtek visszatérni: a vadon élő populáció „úgy tűnik, összeomlott” – mondja Dixon. 

Egy fogságban gyűjtött példány fontos tartalékot jelentene, ha az orchidea valóban kihalna a vadonban. Dixon szerint az eljárás eddig ígéretesnek tűnik. Ugyanazt az eljárást alkalmazza, amelyet sikeresen alkalmaztak az 1990-es években: Melaleuca bokrokat nevelnek cserépben, a laboratóriumban tárolt gombákat felélesztik, majd a gombákat és az orchideamagokat a M elaleuca gyökereire helyezik. Dixon elmondása szerint már sikeresen felélesztette a gombákat a perthi Nyugat-Ausztráliai Egyetem Orchidea Kutatóintézetének laboratóriumában. A cserepekben lévő bokrok is jól fejlődnek, mondja. Az utolsó lépés az lesz, hogy egy kevés értékes, tárolt Rhizanthella magot használnak fel – majd reménykednek abban, hogy kicsírázik és megnő. Míg az orchidea élőhelyének tanulmányozása és védelme számos kutatót és önkéntest foglal magában, Dixon szerint az orchidea laboratóriumi termesztésekor jelenleg csak ő és „egy csapat lelkes közösségi önkéntes” dolgozik rajta. 

Dixon számára kétségtelen, hogy a lassú, fáradságos folyamat megéri, mivel gondosan összerakja a gombát, a bokrot és a magokat. Azt mondja, ezt „az orchidea iránti nagy szeretetemből teszi, amit kiskorom óta érzek”. (BBC)

Címlapkép forrása: Kingsley Dixon