Miért okoskodnak a hülyék?
Biztosan találkozott már ön is azzal a jelenséggel, hogy bizonyos embereknek minél kevesebb tudásuk van egy adott területen, annál nagyobb az önbizalmuk. A Bertrand Russellnek tulajdonított bölcsesség szerint az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak viszont mindig tele vannak kételyekkel.
John Cleese - Fotó: idigitaltimes.com
Ennek remek illusztrációja például tetszőleges zenei tehetségkutató első selejtezőköre, vagy a direkt erre a hatásra rájátszó egysejtű-vetélkedő - írja az Index.
John Cleese, aki a Monty Python oszlopos tagjaként valószínűleg tud egyet s mást az emberi hülyeségről, ugyanezt úgy fejti ki, hogy bizonyos szint alatt az embernek még ahhoz sincs elég esze, hogy egyáltalán észrevegye, hogy hülye:
Az effektust természetesen a tudomány is észrevette, megvizsgálta, és megerősítette a létezését. Kísérletekkel igazolták például, hogy az emberek 94 százalék-a az átlagnál intelligensebbnek tartja magát. Két amerikai pszichológus, David Dunning és Justin Kruger (a Cornell amerikai elitegyetem kutatói, róluk beszél Cleese is a videóban) vállalkozott arra, hogy megfejtse ennek a jelenségnek a hátterét, munkásságukért 2000-ben IgNobel-díjat kaptak. A kutatásukat állítólag a világ legostobább bankrablójának története inspirálta, aki citromlével kente be az arcát, mert azt hallotta, hogy a láthatatlan tinta is abból készül, ergo az ő arcát se tudják majd felismerni a szemtanúk és a biztonsági kamerák (fel tudták).
Dunningék a kísérleteikben egyetemistákkal írattak teszteket különféle tantárgyakból, és megkérték őket, hogy ezzel együtt értékeljék a saját tudásukat az adott területen. Azt tapasztalták, hogy a teszteken legrosszabbul teljesítők rendre túlbecsülték a képességeiket, míg a jól teljesítők nagyjából reálisan értékelték, vagy alábecsülték magukat. A legérdekesebb akkor következett, amikor egy későbbi kísérletben a tesztalanyokat szembesítették is az eredményekkel: a leggyengébb eredményeket elérők ennek hatására sem változtatták meg az önértékelésüket, ragaszkodtak ahhoz, hogy ők igenis nagyon otthon vannak a témában, és a teszt csak véletlenül sikerült félre. A kutatók négy következtetést vontak le, amelyek bármilyen jártasság esetén megfigyelhetők, legyen az egy tudományág, az autóvezetés, vagy egy játék ismerete. Az adott területen szélsőségesen inkompetens emberek:
- Nem képesek felismerni a saját hiányosságaikat.
- Nem képesek felismerni a náluk magasabb szintűek tudását.
- Nem képesek felmérni a saját inkompetenciájuk szintjét.
- Viszont képesek arra, hogy ha fejlődnek az adott területen, akkor utólag felismerjék, hogy mennyire nem értettek hozzá korábban.
Mindez tökéletes körülményeket biztosít ahhoz, hogy az ember hamis sikerélményt biztosítson magának, növelje az önbizalmát, ne hallgasson a kritikára, és ezzel egyre kevesebb esélyt hagyjon magának a negyedik pont elérésére. Mindezt a tünetegyüttest a pszichológia a leíróinak tiszteletére Dunning-Kruger-hatásnak nevezte el. Ha bicskanyitogatóan ostoba emberrel találkozik, nyugodtan ajánlja a figyelmébe, az illető úgysem fogja érteni.
