Ami ugyebár tökéletes ötlet volt tőlük, katolikus érzületű férfiaktól, mert ahogy megjósolták, gazdasági növekedést okozott, meg munkahely-növekedést is, és visszaszorította azokat az ádáz multikat, megerősítve az igaz magyar üzlethálózatot.... De akkor jöttünk, mi nők.

Akik ostoba agyunkkal megint csak nem vagyunk képesek felfogni az idő szavát, akiknek mindene a vasárnapi shoppingolás, és ezért képesek vagyunk fondorlatos módon megfúrni az ország jó útra állításának egyik bástyáját.

Mert ilyenek vagyunk, mi nők, mindig bajunk van valamivel, nem vagyunk képesek az orrunknál tovább látni, megfúrjuk az egészségügyet, az oktatásügyet, ja, persze ott is biztosan csak azért van ennyi forrongás, mert ezeken a helyeken is többségükben nők vannak, akik állandóan nyavalyognak, ahelyett, hogy dolgoznának, ahogy azt a nagy tudású férfiak előírják nekik. Mert képtelenek vagyunk elfogadni, hogy hol a helyünk ebben az új rendszerben, ebben az új életben, szülni, főzni, kussolni, papuccsal az ajtóban várni urunkat.  Akik most repdesve örvendezhetünk a vasárnapi vásárlási lehetőség visszaállításának.

Gondolkodtam, vajon milyen lehetett ennek a kormányülésnek, amin döntöttek, a stílusa... talán sztoriztak, kedélyesen, a  nők butuska hozzáállásáról.  Talán hoztak fel példákat a saját feleségeik vásárlási szokásairól. Aztán eldöntötték: vetnek egy kis morzsát eléjük, hogy jól érezzék magukat. Kegyesen, ahogy ezt egy katolikus neveltetésű férfinak, mint Rogán Antal, kell.

De akárhogy is magyarázzák: egy bástya ledőlt. És nincs kétségem, hogy sorban dől le a többi is.