Volt egyszer egy Mehemed
Megfejt ő sok tehenet
Svédet, magyart, kéket, na meg sárgát
Évekig elrángatta ő a sok tehénke farkát

Körülötte hajbókolt a sok tehenes gazda
Mert így kaphatott mindegyik és tejjel telt a kassza 
Hova lett a tejnek föle, kérdezték meg tőle
Mutogatott, nem én voltam más ivott belőle

Érkezett is dirrel-dúrral a törvényeknek őre
Elfogták a kisinast, tán ő ivott belőle
Mehemednek több sem kellett, felkapott mit látott
Alig bírta úgy megtömte mindennel a zsákot

Kérdezték is a sok gazdát hová lett a tejföl
A gazdák kérték Mehemedet válaszoljon fejből
Ezer kézből tízezer ujj mutatott az egyre 
Megfogták és cipelték a kisinast a hegyre

Mehemednek kövér arcán azóta sincs szégyen
Jól megélnek a tejfelből ketten, hárman, négyen
A tejfellel csak az a baj, ha nem hűtik le, romlik
Forr a helyzet, Mehemednek szövetsége bomlik

Romlott tejnek a szagától menekül a csürhe
Nem szeretnék ha Mehemed lenne a terhükre
Mi lett aztán a kisinassal, mi lett az ő sorsa
Ráhullott az ősz fejére rossznak sava borsa

Felemeli fejét tán a rendnek dőre őre
Lecsap vajon Mehemedre, az álnok csínytevőre
Hisz látja, ahogy Mehemed elmenekül a tejjel
Gondolkodik, mit tehetne tiszta üres fejjel

Mehemed a kisinasnak elrendezné sorsát
Hallgatásért elé szórna néhány kenyérmorzsát
A kisinasnak Mehemeddel nem móka a bratyi
Háromszor veri el rajta, mint egykor Ludas Matyi

Történetünk véget nem ért, nehéz kezek írják
Mehemed a gazdákkal még keverik, míg bírják
Kisinasunk sem tétlen már, lehullott a bilincs
Kopogtat ő az ajtókon, ahol csak van kilincs

Mi történik Mehemeddel megkapja a jussát
Vagy neki adja a rendek őre az államkassza kulcsát
Hogy lesz vége a mesének mindannyian várjuk
Lehet, hogy még Mehemedet a parlamentben látjuk

Miss János