Orbánisztán
A cím némi magyarázatra szorul. Csillag Ádám filmrendező, Facebookon tett bejegyzésében Magyarország Oroszországgal való viszonyát illetve módszereik párhuzamait pedzegette. Kétségtelennek tűnik, hogy nagyon hasonló a két ország vezetésének hatalomhoz való viszonya.
Annál is inkább, hiszen az egyébként szorgalmasan ostromlott sajtószabadság bástyája mögül terjesztenek hitelt nem érdemlő propaganda híreket. Ez Oroszország bevett módszere, hogy álhírekkel zavarja meg a közvélemény amúgy sem egységes áramlatát. Mint Csillag Ádám is írja:
„Orbán és a FIDESZ hadüzenet nélküli háborúba vitte Magyarországot az Európa Unió ellen, hogy az országot a diktatórikus kormányzásban mintaadó és azt nem kifogásoló Oroszországhoz kösse. Kérdés, a színfalak mögött milyen a két ország együttműködésének mértéke, a befelé jövő hazug orosz propagandát a központosított állami propaganda-gépezet egyenesen továbbítja a magyar közönségnek. Az Európai Unió belső információinak kifelé való továbbításáról azonban csak sejtéseink lehetnek. EU ébresztő!”
Világos a logika, ami egy keményen autoriter államban máig bejön, azt a csak névleg demokratikus magyarországi vezetés másolja. Bár ahhoz, hogy ez igazán hatásos legyen az kéne, hogy ennek ténye ne legyen egyértelműen bizonyítható.
A rendező szavaival mélyen egyetértve csupán annyit emelnénk ki, hogy bár az EP valóban nehezen reagál e nemkívánatos fejleményekre, a nyugati és valamiért összehasonlíthatatlanul megbízhatóbb hitelű sajtó pontosan látja, mi történik hazánkban.
Ahogy pár éve a dicstelen reneszánszát élő szélsőjobboldal nyilvánvaló orosz kapcsolatait és érdekeltségét mutatta be a nyugati sajtó, ma már aligha tagadható Putyin szándéka, hogy befolyását növelje Európában.
A Financial Times a Közép-Európai Egyetemet ellehetetleníteni hívatott törvénytervezet kapcsán hasonlította Oroszországhoz és Üzbegisztánhoz hazánkat. Kim Lane Scheppele, amerikai alkotmányjogász professzort is idézte, aki 2010-től komoly figyelemmel tüntette ki az akkor kormányt alakító Orbánt és működését.
Találóan Frankenstein szörnyetegéhez hasonlította a toldozó-foldozó törvényhozást. Ennek eredménye, hogy a modern társadalmak alapjait jelentő pillérek; az oktatás/egészségügy, a sajtószabadság elve és a pénzügyi stabilitás, mint korrupció ellenes tevékenység oszlopai rogyadoznak.
E három, látszólag egymástól független dolog, a sajtószabadság védelme mögött rejtőzködő orosz propaganda, a sajtószabadság védvonalán kívül rekedt független sajtó és az utolsó független felsőoktatási intézmény hogyan kapcsolódik mégis össze?
Nagyon egyszerűen. Ha az ember csak a Fidesz által kontrolált oktatásban részesül, nehezebben tud függetlenedni a gyakran több évtizedes mentális kondicionálás alól, melynek része a párthűség. Orwelli képet fest a dolog. Ez az újbeszél nyelv természete is egyben.