Orbán stratégiája nem túl bonyolult, és alighanem ugyanez már legalább öt éve.

Nem ettől kell tartanunk. Attól kell, hogy Orbán kihasználja az EU magállamokra és perifériára való, már megindult kettészakadását, ami egyre inkább járható útnak tűnik a jövendőbeli magállamok vezetői számára is. Ezek nem akarnak a jelenlegi EU-struktúrán belül már tovább bajlódni Magyarországgal, ugyanis a jelenlegi struktúra alkalmatlan az autokratikus kormányzatok megfékezésére; ugyanakkor érdekük fűződik az egységes szabad piac fenntartásához (a tőke- és a munkaerő-áramláshoz), amihez Orbánnak is érdeke fűződik. Az ő fejével a legnagyobb hátrány, ami érhet minket, az a forrásmegvonás lesz 2020 után, de a miniszterelnökünk már erre -- a szegénységre -- is elkezdte felkészíteni a híveit. Kirakni tehát nem fognak minket. Egy, nincs rá mechanizmus, kettő, senkinek nem érdeke Magyarország kilépése az EU-ból és a NATO-ból és formális csatlakozásunk valamiféle orosz szövetséghez. Az Orbán-kormány külső megdöntéséhez kár reményt fűzni.

Orbán stratégiája nem túl bonyolult, és alighanem ugyanez már legalább öt éve.Jó neki a magországok erősebb integrálódása önállóan hagyott periférikus rendszerekkel, ahogy jó neki a nacionalizmusok erősödése és "a nemzetek Európája" is. A CEU-ügy ennek megfelelően a lényeget tekintve érdektelen számára, mert ha marad a CEU, ha nem, semmi súlya ennek az ügynek a lényegi stratégiája szempontjából -- egyedül annak volt valami jelentősége, hogy az egyetem védelme -- ha csak rövid ideig is -- nagy tömegeket mozgatott meg. A stratégia amúgy nyilván a saját hatalmon maradását szolgálja, ami viszont így is, úgy is, a civil szervezetekre, az ellenzéki pártokra és a demokrácia megmaradt intézményeire gyakorolt nyomás további erősödésével fog járni.

Amíg nem lesznek kint százezrek az utcákon szerte az országban folyamatosan, addig -- ebben a választási rendszerben -- marad az orbánizmus. Nem az EU-ból való kilépéstől kell tartanunk, hanem az EU-tagság belpolitikai normáinak teljes erodálódásától.

hafr.blog.hu