Csak életet akarnak menteni, mégis szénné szívatja őket a rendszer
Évek óta tart a végeláthatatlan dráma a tűzoltók és akatasztrófavédelem között, amely mára odáig vezetett, hogy a tűzoltók szerint vége a szakmának.
Sorra hagyják ott a szolgálatot a tűzoltók, mert elegük van az őket ellenségként kezelő, a szakmához semmit nem értő katasztrófavédelemből. - írja az Index
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) létrehozásával, majd a tűzoltóság 2012-es államosításával minden megváltozott. A tűzoltók bekerültek Pintér Sándor és a Belügyminisztérium (BM) alá, a megyei parancsnokok többségét leváltották, a helyükre exhatárőröket, katonákat ültetett Bakondi György országos főigazgató.
A vízfejűsítés az országos létszámban is látszik: körülbelül hétezer-hétezerötszáz vonulós tűzoltóra jut négyezer katasztrófavédelmis főnök, jobbára exhatárőrök, -katonák, polgári védelmisek.
Ráadásul az államosítás, az „OKF-esítés” anyagilag is keményen érintette a tűzoltókat. Nincs már 13. havi, nincs év végi pulykapénz, szigorúbb a nyugdíjba vonulás.
A szakmai véleményüket folyamatosan figyelmen kívül hagyják az OKF-nél, úgy lettek kitaszítottak, hogy közben ők kockáztatják az életüket.
Ha meghúzzák a tűzoltóautót mentés közben, az új rendszerben kifizettetik velük. A vétkes fizetése felét letiltják, amíg össze nem jön a pénz. Van, aki emiatt már nem is akar sofőr lenni. Ha eltörik egy eszköz, kifizettetik velük. De nem is akárhogy, nagyjából tíz-húszszoros áron. Hogy miért? Mert az állam közben felépített egy iszonyatosan drágán dolgozó központi ellátórendszert, a Herost.
Mindez oda vezetett, hogy iszonyú sokan szerelnek le az utóbbi években. Nemcsak a nyugati határnál, ahol háromszor annyi pénzért tudnak menni lapátolni Ausztriába, hanem már keleten is. Egyszerűen nincs kedvük ehhez a – mint ők mondják – szakmaiatlansággal kevert terrorhoz.
További részletek az Index cikkében