A rendszerváltás után first lady lehetett volna, de Zsuzsa asszony minden volt, csak first lady nem. A köztársasági elnök feleségeként is ugyanaz az ember maradt, aki világéletében volt. Méltósággal, türelemmel és valami elképesztő, mélyről jövő szeretettel fordult mindenki felé. Pedig lett volna oka megkeseredni. Olyan hivatást választott, ahol napról napra szembesült a társadalom igazságtalanságával és tehetetlenségével: szociális gondozó volt, majd a hazai szociális munkás képzés egyik megteremtője. 1957 után, amikor férjét bebörtönözték, egyedül kellett nevelnie 4 gyereküket úgy, hogy nem tudhatta, Árpád hazatér-e egyáltalán.
Ha van két ember, akikre igaz, hogy jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, az a Göncz házaspár volt. Több mint hét évtizeden át szerették egymást, gimnazista koruk óta.

Zsuzsa asszony budapesti életét két esemény is keretezi. Itt, a Rózsadombon érettségizett az Orsolya-rendi apácák gimnáziumában és itt, a Vérhalom téren élte utolsó éveit. Mi, budaiak most nem csak egy kivételes embert gyászolunk, hanem szomszédunkat is.

Nyugodjon békében, Zsuzsa asszony!
Örsi Gergely