Jaj, a csalóknak, - (Korán 83:1)

„Csalás” itt egy sokkal általánosabb megközelítésben szerepel. Alapszinten a piaci csalás, ahonnan a példa származik, súlyok, hosszak megrövidítése. A következő két vers mutatja, hogy az igazság mérlege ott billen fel, amikor túl sokat kérünk és túl keveset adunk. A kereskedelmi példák szintjén, ha egy ember megköveteli azt, hogy tisztességesen kiszolgálják, adják meg, ami jár, akkor neki is ilyen korrektséggel kell szolgálni másokat. Társadalmi szinten is ugyanez érvényes. Csak akkor kaphatunk elismerést, ha megszolgáljuk és mi is elismerünk másokat.
Még komplexebb módon értelmezve: Minden tőlünk telhetőt ki kell adnunk magunkból, hogy a legjobbat nyújtsuk, akár van megfelelő viszonzás, akár nincs.

Kik, ha méretnek az emberekkel, megkövetelik a mértéket, (Korán 83:2)

De ha ők mérnek, vagy mérlegelnek, megrövidítenek. (Korán 83:3)

Az együttélés sokkal könnyebb lenne, ha egymás életét megkönnyebbítenénk. Nem kell sok hozzá!
Egyszerűen csak megengedőbbnek kell lenni. Az alábbi hadisz egy piaci képet fest, ahol vesznek, eladnak, kölcsönt vesznek fel és adósságot követelnek. Tiltott a tisztességtelen haszon, az indokolatlan áremelés, tiltott a szabálytalan felvásárlás és tiltott az ellehetetlenítő követelések kapzsi behajtása. Emberi tranzakciókban alapszabály az engedékenység, megengedés és tolerancia. Mindez akkor működik, ha a felek kölcsönösen követik az ezen alapuló normákat. Előírt a mérték követés.

Reference: Sahih al-Bukhari 2076

Dzsabir bin Abdullah tudósítása:
Allah prófétája (béke reá) így szólt: „Allah kegyelme van azzal, ki megengedő, ha vesz, ha elad és ha követelése van.”

Forrás: Szahih al-Bukhari 2076

Megengedés a vételben, eladásban és követelésben itt nem csak direkt, hanem átvitt értelemben is interpretálandó. Hiszen minden kimondott szóval is eladunk és minden meghallgatott szóval veszünk gondolatokat. Ugyanakkor követeljük jogaink érvényesítését, ami nem baj, ha egónk nem írja felül határainkat.
Az emberek között vannak, akik saját fontosságukat úgy emelik ki, hogy nehezítik mások dolgát.
Olyan helyzetet teremtenek, melyben ők a problémamegoldók, de ezeket a problémákat ők állítják elő. Sokan ebből élnek. A világ sokkal élhetőbb hely lenne, ha nem kellene fölösleges energiát, pénzt költeni olyasmire, ami természetesen járna, vagy a dolgok rendjéből elérhető lenne. Ezek az „akadályoztatók” együttélésünk megnehezítői