A politikus pontosan érzi az erőviszonyokat és a visszavágás nagy mestere. Ezt bizonyította a legutóbb a maga megismételhetetlen módján, amikor különleges felhatalmazást vívott ki, és ezzel még inkább szorítófogásba vette az intézményeket. Az ellenzék és az Európai Parlament felháborodott, de Orbán kifejezetten szereti, amikor ennyire pellengérre állítják. Ő határozza meg, hogy mikor ér véget a viadal.

És ugyan lemond a speciális felhatalmazásról, de azért ne feledjük, hogy közben megnyirbálta az önkormányzatok jogkörét. A tízéves évfordulót azonban beárnyékolja a járvány. Ha az nem volna, a hívek bizonyosan pompázatos ünnepséget szerveznének. Ő maga pár hónapja diadalmasan értékelte az eltelt évtizedet. Ám akár szeretik az emberek a politikust, akár nem, azt mindenképpen elismerik, hogy gyökeresen átformálta az országot. Hívei nagyra értékelik a bevándorlási politikát, a gazdasági eredményeket és népességfogyás megállítására tett lépéseket. Schöpflin György volt EP-képviselő ugyanakkor azt mondja, hogy gazdaságilag megnyerték a versenyt, a politikában a Fidesz továbbra is domináns, de a kultúrában még sok a teendő.

Orbánba örökre beleégett, amikor 4 év után elvesztette a hatalmat, úgyhogy amikor visszaszerezte, megígérte, hogy mindent megtesz, nehogy a kudarc még egyszer megismétlődhessen. Hosszú távú törvénykezési maratonba kezdett. A Freedom House nemrégiben már átsorolta az országot a működő demokráciák közül a hibrid rezsimek sorába. László Róbert a Political Capitaltől úgy érzékelteti a helyzetet, hogy napról napra közelebb kerülünk az erdogani és putyini modellhez.

Hogy a politikai sodródást rendszeresen elítélik az európai fővárosokban, nos, ez nem érdekli különösebben a magyarokat. Bíró-Nagy András a Policy Solutions-tól úgy véli, hogy az embereket jobban izgatja az egészségügy állapota, a növekvő egyenlőtlenség, valamint a munkavállalók jogfosztása. A miniszterelnök ugyanakkor azt hangoztatja, hogy megvédi a magyarokat, nem csak a kommunistáktól, hanem a brüsszeli elittől, a migránsoktól, a sajtótól és nem utolsósorban Sorostól. Orbán már mumust csinált egykori jótevőjéből.

Bizonyos szélsőjobbos pártoktól eltérően a politikus folyton kinyilvánítja, hogy számára fontos az európai terv, de nem kér a Bizottság befolyásának növeléséből és jogállam megsértése miatt kezdett közösségi eljárásokból sem. Minden bajért a globalizációt teszi felelőssé, ám nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy a múlt nagyságát, illetve az akkor elszenvedett történelmi sebeket ecsetelje.

Orbán 10 éves uralkodása után Magyarország minden eddiginél jobban megosztott. Bíró-Nagy szerint a politikus a vidéki, idős, kevéssé képzett bázisnak udvarol, viszont a nagyvárosi értelmiség egyre jobban elfordul tőle. De annyira, hogy lassan már megkérdőjeleződik a Fidesz jövője. Ez tanúsítja a múlt őszi önkormányzati választás. A koronavírus pedig visszavetheti a gazdasági sikereket. Azonban a miniszterelnök még nem mondta ki a végső szót, amint azt az egészségügyi válság bizonyítja. (Le Figaro) / nepszava.hu