Orbán Nagy Imréről harminc éve és ma
A rendszerváltás kezdetének nevezett esemény 30. évfordulója alkalmából csendes ünnepséget tartottak több helyszínen is. Az esemény több szempontból is figyelemre tarthat számot. Első körben azt kell belátnunk, hogy nem ok nélkül maradt különösebb hírverés nélkül Nagy Imre újratemetésének évfordulója.
Ehhez elég emlékeznünk a tavalyi év decemberére, amikor is hajnal előtt dolgos kezek kezdték elbontani az addig minden viszontagságot megért emlékművet. Teljes titokban igyekeztek eleget tenni Kövér László utasításainak. A dologból természetesen gyorsan elhaló botrány lett, ahogy az Magyarországon oly megszokott.
Most a választók teljes zavara mellett a Jászai Mari téren helyezték el az emlékművet. Mintha csak el akarta volna dugni Kövér szem elől.
Ami azért is fura, mert 30 éve az az Orbán Viktor mondott az újratemetés kapcsán beszédet, aki azóta lényegében új értelmet adott a szélkakas kifejezésének. Jelen sorok írójához már 1989-ben is eljutottak olyan rémhírek, amik az akkor talán liberális elvet hirdető Orbánt nemes egyszerűséggel fasisztának nevezték.
/Személyes gondolatként meg kell említenem, hogy bár a beszéd idején mindössze négyéves voltam, tisztán emlékszem erre, és a változásra, amin a se nem fiatal, se nem demokrata szövetség végigment./
Hajlunk rá, hogy egyet értsünk Jánosi Katalinnal, Nagy Imre unokájával, aki szerint
"Nagy Imre nevét újra nem kívánják hallani, emlékezetét újra kitörlik a könyvekből, szobrát látni sem akarják"
Épp ezért legfeljebb az lehet meglepő, hogy a Fidesz most egyáltalán megemlékezett a kivégzett miniszterelnökről.
A megemlékezésen a tartalékos csapat jelent csak meg. Bolond Kásler, Tarlós helyett, Szeneczey Balázs, főpolgármester-helyettes, Kövér László helyett pedig Tóth László, az Országgyűlési őrség parancsnoka tette tiszteletét.
Orbán és felesége mindössze egy virágot helyezett el a 301-es parcellánál.
Mintha csak a múltban rekedtünk volna. Ahol egyik nap hős valaki, aztán gyilkos. A történelemhamisítás egyik hátulütője, hogy megoldatlan rejtélyeket hagyunk magunk mögött.