h i r d e t é s
Kádár János utolsó erejével felállt a kórházi ágyból, és Nagy Imre két héttel korábban megtartott újratemetésére indult volna. Az egykori pártfőtitkárt komoly testi és lelki fájdalmak kínozták élete utolsó heteiben, papot hívatott, gyötörte a lelkiismerete, attól félt, bíróság elé állítják.
A rendszerváltás kezdetének nevezett esemény 30. évfordulója alkalmából csendes ünnepséget tartottak több helyszínen is. Az esemény több szempontból is figyelemre tarthat számot. Első körben azt kell belátnunk, hogy nem ok nélkül maradt különösebb hírverés nélkül Nagy Imre újratemetésének évfordulója.
Az, hogy Orbán egyre jobban csúszik, tolódik (de leginkább törleszkedik, nyomul) a szélsőjobb irányába, önmagában is elborzasztó távlatot (pontosítok: távlattalanságot) jelent nekünk. Sok egyéb mellett a Horthy-korszak restaurációját is magával hordozza. De van egy majdnem ugyanennyire negatív hozadéka: feléleszti az egyébként sem túl mélyen szunnyadó kádári nosztalgiát.
A történelemhamisítás, mint kötelező kelléke van jelen az egyes szektajellegű szervezetekben. Ugyanezen szervezetek sajátja az is, hogy a józan szemléletet a leghalálosabb bűnök között tartja számon. Különös pikantériája a dolognak, hogy ezzel leírtuk a Fidesz működését is.
