Romsics Ignác szerint a mérsékelt jobboldal viszonya Horthy tekintetében sokáig ambivalens volt. Miközben a két világháború között kritikátlan Horthy-kultusz érvényesült, 1945 után a propaganda az indokoltnál is negatívabb képet alakított ki róla. Az 1980-as évekre ez sokat változott, de még az 1993-as újratemetés alkalmával is érzékelhető volt a bizonytalanság. Állami temetést nem kapott, de az Antall-kormány néhány minisztere azért magánemberként megjelent Kenderesen. A 2010-es évektől elsősorban a Jobbik próbálkozott a Horthy-kultusz meghonosításával, ám mára a párt politikája – és úgy tűnik, múltképe is – módosult.

A Fidesz és Orbán Viktor miniszterelnök viszont kísérletet tett arra, hogy Bethlen István és Klebelsberg Kuno mellé harmadikként Horthyt is beemelje a két világháború közötti nagy magyar politikusok panteonjába. A történész szerint a baloldal ezt joggal kifogásolta, mert nem alaptalanul kötik Horthyhoz a fehérterrort és a zsidók 1944-es deportálását.

Jelzésértékűnek tartja, hogy a XX. század első feléből Tiszának, Bethlennek és Klebelsbergnek köztereken állnak az államilag felavatott szobrai. Horthyé viszont egyházi vagy magánterületen. Ha Horthynak is lesz szobra közterületen, az új emlékezetpolitikai helyzetet fog jelenteni. (hirklikk.hu)