Hellyel-közzel szellemes is. Azzal sem lehet vádolni, hogy mínuszos kérdésekben civilizálta magát és lényeges ügyekben fejjel ment a falnak: fegyelmezett, felőle nézvést józan választ adott a néppárti tagság kétségességéről.

Mindezzel annyit érünk, mint a tanácstalan szülők, akiknek játékos kedvű gyermeke betöltötte hatodik életévét, a kuncsorogni kényszerülő színházigazgatók és a jóakaratú polgármesterek, akiket ellehetetlenítenek a Fideszes többségű megyei közgyűlésben: semmit.

Az intelligenciáról árulkodó demonstratív visszafogottság mellett is kiviláglott az, ami roncsolja a lelkünket minden nap: az emberi együttérzés vicsorgó erővel való üldöztetése, a mindenfajta értéket és belátást felülíró rövid távú politikai érdek. Miért kapjanak pénzt a semmire a gyöngyöspatai romák, amikor más ember dolgozik a kenyérért, és hova jutottunk, hogy már a fogvatartottak is zizeghetnek, ha valami nem tetszik - teszi fel a demagógiai olimpai aranyérmeket érő álkérdéseket Orbán.

A kezét figyeljék, mert csal. Ha a Néppárt megerősödik, Orbán is dörgölőzik majd egy kicsit, és közben arra is van gondja, hogy klímaügyben ne legyen túl kínos; ezek csöppet sem fogják akadályozni abban, hogy ne rántson újra és újra az ország szűkre szabott pórázán, s a voksok reményében ne rúgjon bele újra és újra abba, akibe szerinte épp politikai haszonszerzésből érdemes.

Horn Gábor