Persze, ha így folytatjuk – életszínvonal, egészség-, igazság- és oktatásügy – ezek a stadionok inkább sírboltok szerepét töltik majd be, amiben kísértetek módjára gyakorolhatjuk a csapatszellemet.

A stadionépítés jó biznisznek tűnik Orbán szemében, hiszen rövidtávú meggazdagodásra ad alkalmat, ha nem is legálisan. Hogy ebbe lassan belerokkan a magyar nép, látszólag senkit nem érdekel.

Mondott mást is, amitől a józan szemlélő a falnak megy, Jelesül azt, hogy a magyar turizmus megállíthatatlan. Hogy ennek a kijelentésnek sincs semmi értelme, az nem lehet vita tárgya, különösen, ha elképzeljük milyen is lehet Magyarország, mint turisztikai célpont.

Egy fiktív, magyarországi túrát hirdető brosúra szlogenje:

Unja a jólétet? Utazzon Magyarországra, garantált gettóhangulat!

És minderre újabb 825 milliárd forint „stratégiai fejlesztési forrást” tesz elérhetővé 2030-ig a kormány. Ami nem sok jóra enged következtetni a kormányváltást szorgalmazók szemében. mindenesetre ennek a forrásnak lenne olyan célja, amit a 24.hu a következőképpen foglalt össze:

„A magyar kormány egy több száz milliárd forintos, átfogó turizmusfejlesztési stratégia keretében a jelenlegi 360 ezerről 450 ezerre szeretné bővíteni az ágazatban dolgozók számát, emellett pedig a szektor GDP-hez való hozzájárulását 10 százalékról 16 százalékra növelné, mondta Orbán Viktor a Turizmus Summit 2017 konferencián.”

Ezt a projektet a kormányt ismerve a következőképpen lehet elképzelni. a bővítések jó eséllyel mást nem jelentenek, mint hogy 90 ezer dolgozó fog dolgozni ugyanazért az alacsony bérért, míg a kormány kegyenceinek fizetését addig hizlalják, míg a GDP növekedés eléri a megfelelő a tervezett 6%-os növekedést.

Végső soron, igaznak tűnik Orbán állítása a jövőre nézve. Ha nem is vagyunk sportnemzet, bizonyosan azok leszünk. Ennek egyetlen feltétele, hogy sportágként fogadják el azt, hogy sikítva rohanunk ki a világból, de legalábbis Stadionországból.