Nem kell ahhoz tudományos kutatás, részletes elemzés, hogy világos legyen, a koronavírus a legszegényebbeket tizedeli meg, ha nem kezd a kormány intézkedéseket hozni, az ország lakóinak vélhetően 40%-t érintő gazdasági helyzettel. Az emberek közel 10 napja bepánikoltak, majd szinte hisztérikusan elkezdtek vásárolni, ez a folyamat társadalmi csoportoktól függetlenül zajlott. Ez a helyzet nem tipikusan magyar, hiszen szinte az összes európai országban lezajlott.

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az oka és előidézője az elégtelen és időnként hazug kormányzati kommunikáció, valamint a hamis hírek együttes hatása volt.

A magyar családok 40 % -nak nincs több mint két hónapi tartaléka, a másik 40 % -nak meg egyáltalán nincs tartaléka, vásárlásaik során az egyik csoport a tartalékát számolta fel, a másik meg a napi lehetőségét. Azt sem szabad elfelejteni, hogy döntően alkalmazottak, akiknek a munkahelye jelentős arányban megszűnhet, vagy szünetelteti az alkalmazásukat. A kisvállalkozások jelentős része gyakorlatilag megszüntette a tevékenységét, mivel napról-napra éltek tartalékuk nincsen, munkanélküliek a használtruha kereskedők, a kozmetikusok, a körmösök, a kutyakozmetikások, a masszőrök, pedikűrösök, divatáru kereskedők, a kiskereskedők, az összes utcai árus, az írás terjedelme nem enged meg további felsorolást, de azért, még ideírom, az autószervízek hamarosan jönnek, a benzinkutakkal.

Ezek az emberek alkották a még oly’ gyönge, de létező magyar középosztályt!

Mára már kétségbeesett, perspektíva nélküli, aggódó csoporttá váltak. Szegények lettek!

Ezek az emberek, nem alkoholisták, nem a társadalom földrajzi vagy gazdasági perifériáján éltek, hanem fogyasztottak a rendszeres és biztos jövedelmeikből, dolgoztak akár 10-12 órákat.

Velük ki törődik, ki üzen nekik?

Ki üzen az ápolószemélyzetnek, hogy ne féljetek, bármi történik veletek a mostani helyzetben, veletek vagyunk és eltartunk benneteket.

Orbán úr! A felsorolt és fel nem sorolt társadalmi csoportoknak nincs pénzük!

Ilyen egyszerű! Viszont az ellenőrizetlen kereskedők olyan árdrágítást hajtottak végre, ami bicskanyitogató és gyalázatos.

Nem félnek, mert senki nem ellenőrzi őket, ők ezt szüretnek tekintik még akkor is, ha ebbe ezrek-száz-ezrek bele is döglenek.

Nem csak katonák kellenek az utcákra, hanem ellenőrök, meg szigorú törvények, amelyek alapján ellenőrizhetnek, ha kell feljelentést tehetnek, és egy olyan bírói szervezet, amely statáriálisan el is ítélheti ezeket a cégeket, embereket.

Ne háborúsdit játszunk, hanem vezetett országosdit, mert máskülönben a kilátástalan helyzetbe került emberek nagyon csúnya dolgokat tehetnek.