A 20. század fordulóján Kína hatalmas, de béna óriás volt, a külföldi hatalmak játékszere, akik a korrupt, mandzsu eredetű Csing-dinasztiát kihasználva igyekeztek az országot félgyarmati sorban tartani, nyersanyagforrásnak és termékeik felvevőpiacának tekintve.

A kínaiak tisztában voltak a helyzettel, ezért 1898-ban hivatalnokok, katonatisztek egy csoportja Kuang-hszü (1875–1908) császár segítségével reformmozgalmat indított el. Az úgynevezett "száznapos reform" azonban a külföldieknek lekötelezett udvari tisztviselők, de leginkább Ce-hszi anyacsászárné ellenállásán megbukott. A császárt letartóztatták, és élete végéig házi őrizetben tartották. 1900-ban a kínaiak ismét megpróbáltak fellépni a külföldiek ellen, de az un. "boxerlázadást" egy nemzetközi koalíció leverte.
Kuang-hszü 1908-ban bekövetkezett halálakor unokaöccse, az akkor kétéves Pu-ji (1908–1912; 1917) lépett trónra Hszüan-tung néven. Bár akkor már a nagyhatalmú anyacsászárné sem élt, az ország kirablása tovább folytatódott.

1911-ben egy koncessziós vasútépítés hatására (amit az angolok szerettek volna megvalósítani) kitört a vucsangi felkelés. Ezt már sem a korrupt államgépezet, sem a külföldiek nem tudták leverni. A felkelők sikerei következtében a monarchia megbukott, és 1912. február 12-én létrejött a köztársaság (aminek érdekessége, hogy ezt császári kiáltványban jelentették be, és maga a császár sem mondott le igazán: továbbra is ott élt a Tiltott Városban!)

Ezeknek a zavaros időknek volt az egyik kulcsalakja Jüan Si-kaj. Jómódú hivatalnokcsaládból származott, de a tanulás nem különösebben érdekelte, csak a szórakozás és a küzdősportok. A hivatalnokvizsgákon is megbukott, ezért csak megvesztegetéssel tudott álláshoz jutni, majd a hadseregbe lépett be. A századfordulóra már nagyhatalmú hadvezérnek számított, hisz az ő irányítása alatt állt az akkor legjobban felszerelt észak kínai (Pejjang) hadsereg (nem véletlenül nevezték Kína "erős emberének"). 1898-ban részt vett a "száznapos reform"-ban, de aztán átállt a nagy intrikus, Ce-hszi anyacsászárnő oldalára, és közösen buktatták meg a reformer császárt. Az új uralkodó, Pu-ji trónralépésekor ezért miniszterelnökké nevezték ki, majd az 1911-es vucsangi felkelés idején átállt a forradalmárok oldalára, és azok vezérével Szun Jat-szennel tárgyalt. Mivel komoly szerepe volt a monarchia megbuktatásában, ideiglenes köztársasági elnök lehetett. Miután különböző machinációkkal félreállította Szunt, majd leszámolt a pozícióját veszélyeztető politikusokkal, úgy gondolta, miért is ne lehetne visszaállítani a monarchiát. De nem a Tiltott Városban unatkozó Pu-jit szerette volna visszahelyezni a hatalomba, hanem maga kívánt egy lépcsővel feljebb lépni. 1914-ben feloszlatta a nemzetgyűlést, majd 1915 végén egy, a hadsereg által "felügyelt" népszavazással a tartományoktól megkérdezte, akarják-e uralmát. És láss csodát: mindenki akarta! Így Jüan a népre hivatkozva kikiáltotta magát császárnak, s az 1916-ban beköszöntő uralkodói korszakának a Hunghsziant, vagyis a "mindent felölelő törvény korát" választotta.

A nép azonban nem kívánta a mindent felölelő tőrvényt, meg magát Jüant sem – a délvidéken már a császárság restaurálása után felkelések törtek ki, amiket nem tudott leverni. A külföldi hatalmak is egyértelműen kinyilvánították: nem vágynak új kínai császárságra. A politikailag és katonailag is elszigetelődött Jüan 83 napig tartó uralkodás után lemondott a trónról, és három hónap múlva meghalt agyvérzésben. Kína ezután hadurak országaira esett szét, végeláthatatlan polgárháborúkba bonyolódva. (A monarchikus törekvések egyébként nem haltak rögtön el: 1917 júliusában Csang Hszü hadúr 11 napra visszaültette a trónra Pu-jit, de ennek már nem volt támogatottsága, és a kérészéletű kísérlet után a császárt végleg kiköltöztették a Tiltott Városból)

Jüan Si-kaj, az ötperces császár egyébként elég népes családdal rendelkezett. Ugyanis feleségén kívül számtalan szeretőt is tartott, akik 17 fiút és 15 lányt szültek neki (nem lehetett egyszerű egy vasárnapi ebéd megszervezése!). A család tagjai a császárság bukása után külföldre menekültek, félve a megtorlástól, és szétszóródtak a nagyvilágban.