Az alacsony vízállás alkalmával – mint a mostani, aszályos időszakban is – időről-időre előbukkannak emberi kéz alkotta objektumok, amelyek többféle célt szolgálhattak, írta a Veszprém vármegyei hírportál.

A napokban rejtélyes kőgyűrű bukkant fel a tihanyi Belső-tó mélyéről, az elapadt területen, melyről a közösségi portálon jelentek meg felvételek.

A képen látható kőrakás a felépítése alapján leginkább halászati céllal létrehozott „varsakút” vagy halcsapda maradványa lehet

– olvasható a portálon.

A tihanyi halászatnak évszázados múltja van, a tó vizét régebben intenzíven hasznosították. A varsakutak lényege, hogy a halakat sekélyebb vízbe, egy kőfallal körbevett mélyedésbe terelték, ahol a víz lassabban hűlt le és lassabban apadt, így a halak könnyebben kifoghatók voltak. Ezek a szerkezetek a sekély tavaknál gyakran épültek a meder szilárdabb részén, és a vízszint-ingadozás idején is funkcionáltak.

Nem zárható ki az sem, hogy a szerkezet forrásfoglalás volt, azaz egy természetes forrás köré épített kőperem, amely a tisztább vizet koncentrálta, és ivóvízként vagy állattartási célra is hasznosítható volt. A Belső-tóban több kisebb forrás is található, amelyek alacsony vízállásnál jól azonosíthatók. A pontos kor meghatározása terepi vizsgálat nélkül nehéz, de a helyi halászati emlékek és a kőrakások építési módja alapján akár több évtizedes, sőt, a 20. század közepéig visszanyúló múltjuk is lehet.

Hasonló kőből rakott halcsapdák más balatoni és kis-tavi környezetben is előkerülnek aszályos időszakokban.

A mostani állapot egyúttal jól szemlélteti a klímaváltozás és a vízháztartási problémák hatásait is. Az extrém hőség, a csapadékszegény időszakok, valamint a vízpárolgás fokozódása együttesen vezetnek a tavak ideiglenes kiszáradásához. Ez nemcsak a látképet változtatja meg, hanem a vízi élővilágra, a halállományra és a tó ökológiai egyensúlyára is jelentős hatással van

– írta a lap. (24.hu)

Címlapkép forrása: Facebook/Ásványhatározás Kezdőknek/Grosz Ivett