Tehát lényegében a nem az ország területén élő nyugdíjasok is megkapják azt a névléges értékű és véletlenül sem szabadon felhasználható utalványt, amit csak Magyarország területén tudnak beváltani.

A Gondolkodó facebook oldalán a következő, lényegre törő kérdéssel kommentálta a hírt:

„Te is hazajönnél a 30 eurót elkölteni?”

Az a kisebbik baj, hogy ennek nyilvánvalóan az utalványok csekély értékéhez mérten vélhetően jelentős többletköltségei lesznek, ahogy azt Korózs Lajos szocialista politikus kérdésében firtatta.

Rétvárinak e tekintetben nem sok választása volt, be kellett ismernie; valóban kiküldik az év elején elsumákolt nyugdíjemelés helyett pofátlanul jutalomnak nevezett pénzpótlót.

El kell ismernünk, hogy már tizennyolc évet is lehúzni Magyarországon komoly teljesítmény, hát még aktív éveink egészét (hiszen tudjuk, bűnözők kevesebbet ülnek gyilkosságért). Ha valaki kibírta a folyamatosan változó adó- és munkatörvénykönyveket és nagy nehezen megérte az egyre emelkedő nyugdíjkorhatárt, joggal várhatja el, öreg napjait úgy és ott töltse el, ahol számára a legkényelmesebb.

Azzal tisztában vagyunk, hogy a nyugdíjasok jó részét fegyverrel sem lehetne külföldre kényszeríteni. Ez egyfelől érthető, Magyarország, sosem volt többnyelvű ország és a 2010-ig tartó valós erőfeszítések dacára ez aligha változott. Az idős generáció tagjainak csak elenyésző százaléka mutat hajlandóságot nyelvtanulásra.

Nyilván nem az a kormány elsődleges célja, hogy a külföldön élő nyugdíjasoknak olyan pénzeket juttasson, amiket másutt költhetnek el. Ugyanakkor az útiköltségeket beleszámolva, ami a Magyarországra vezető utat jelenti, be kell látnunk, hogy ez a „jutalom” kész ráfizetés.

Ily módon megokoltnak tűnik a feltételezés, hogy ez a jutalom nem lesz több, mint meglehetősen drága papírszemét. Nem baj, telik nekünk rá.