Különösen igaz ez az állítás Orbán Viktor által vezetett kabinet tagjai között. Elég csak a jelenleg a nagyjából működésképtelen nemzetbiztonsági bizottságban randalírozó Németh Szilárdra gondolni.

A kabinet ezzel szemben kizárólag fideszes, jobb szó híján politikusokból áll. A csoport felépítése teljesen logikusnak tűnik. Ha megnézzük mely minisztériumok vezetői érintettek, szervezett felállásnak tűnik. A Bel- és Külügy, a Honvédelem és a Miniszterelnökség miniszterei.

A gond ott kezdődik, amikor rádöbbenünk, hogy ezek a személyek, honunk kényszerű atyái nem mások, mint Pintér Sándor, Szijjártó Péter, Simicskó István és Lázár János. Ebbe a csapatba sikerült betenni a propagandaminisztert is.

„A nemzetbiztonsági kabinet egyebek mellett javaslatot tesz a kormány nemzetbiztonsági politikájára, valamint koordinálja a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggő kormányzati feladatokat. Azt nem tudni, miért döntöttek úgy, hogy a propagandaminiszternek is részt kell vennie a testület munkájában.” /Magyar Nemzet/

Meglepő, hogy a kormányzat, amelyik mindenfajta média és más sajtómunka ellehetetlenítését tűzte ki célul, egy a sajtóiparral határos – ha annak legalját is képező – elemét, a propagandát akarja a nemzetbiztonság szolgálatába állítani. Rogán funkciója a kabinetben ezzel meghatározhatatlanná vált.

Másfelől a propaganda egyik sajátja, hogy nem feltétlenül az igazságot tárja a választók elé. Sőt általános tapasztalat, hogy éppen az igazságról tereli a figyelmet. Ami paradox módon magát a jelenséget is könnyen teheti nemzetbiztonsági kockázattá. De természetesen miért is kéne logikusan megközelíteni bármit is Magyarországon? Egyáltalán mennyiben fékezheti meg a terrorizmust az a ha Soros Györggyel plakátoljuk tele az országot? Megint.