Igazából azonban a magyar gazdaság már ezekben a hónapokban recesszióba kerülhet, vagyis a 2022-es kedvező számok még az első félév kiugró teljesítményével függenek össze.

A jövő év első fele is nehéz lehet még, ezt követően azonban megindulhat a kilábalás, ha nem súlyosbodik az energiaválság, illetve Magyarország és az EU közötti vita nyugvópontra jut.

A gazdasági helyzetet rendkívüli bizonytalanságok övezik, amelyek miatt éves átlagban a szerény GDP-növekedéstől a kisebb visszaesésig bármi elképzelhető jövőre. Kockázatok sajnos inkább negatív irányban vannak, miután extrém infláció, magas kamatkörnyezet és költségvetési szigor jellemzi majd az évet.

Az év első fele olyan kedvezően alakult, hogy igazából senki sem szeretett volna szembesülni azokkal a gazdasági nehézségekkel, amelyek már akkor is az ajtón kopogtattak. A legkisebb bérek hatalmas emelése, a választások előtti szja-visszatérítés, a 13. havi nyugdíj kiosztása és más egyszeri transzferek úgy felpörgették a magyar gazdaságot, hogy a háború szeléből alig éreztünk valamit. Kitartott az ipar, az építőipar, a szolgáltatásokat pedig pörgették az akkor még emelkedő reáljövedelmek. Az év első fele így 7% feletti GDP-növekedést hozott.

A globális gazdaság lassulása mellett a költségvetési kiköltekezés és az EU-források tartós hiánya azonban együttesen hamar olyan intézkedésekre késztették a kormányt év közben, amelyek derékba törték a gyors növekedést. A megszorítások miatt a fiskális politika az év második felében már nem tudta támogatni a növekedést, sőt, az elzáródó pénzcsapok már kifejezetten visszafogták a gazdaságot, miközben az adóemelések és a forint gyengülésének inflációemelő hatásai először visszavetették, majd csökkenő pályára küldték a reálbéreket. A magas infláció és a forint mélyrepülése miatt az MNB a korábbi lassabb ütemű kamatemelések után drasztikus monetáris szigorításra kényszerült, ami egyet jelent a hitelezés lelassulásával.

Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy az idei harmadik negyedévben a magyar gazdaság visszaesett az előző három hónaphoz képest, a negyedik negyedévben pedig minden bizonnyal recesszióba süllyed. Az építőipari termelés már lassul, az ipar is a gyengélkedés jeleit mutatja, miközben a szolgáltatószektor a sokszorozódó energiaárak és a reáljövedelmek visszaesése miatt egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerül. Erre utalnak a kiskereskedelmi forgalom adatai is, amely benzinfogyasztás nélkül visszaesést mutat. Az élelmiszerfogyasztás csökkenése a 2009-es recesszióhoz mérhető, pedig még minden bizonnyal nem is értünk el a legrosszabb időszakhoz.

Azonban még a gyenge második féléves teljesítménnyel is 4% felett lehet az éves átlagos GDP-növekedés. Igaz, a kilátások kapcsán sokkal inkább a növekedés (negyedéves) trendje a fontos, ami viszont kedvezőtlenül alakul. Mindeközben a hazai infláció már Európa élére tört, a pénzromlás még nem érte el a csúcsát, ami szintén rossz hír mind a lakosság, mind a vállalatok számára. A gyors pénzromlás miatt a reálbérek nemrég elkezdődött esése fokozódni fog a jövő év elején, ami még erőteljesebb alkalmazkodásra készteti a lakosságot akkor, amikor megérkeznek a megemelkedett téli rezsiszámlák. Ennek hatására a lakossági fogyasztás érdemi visszaesést mutathat majd, miközben az ipar egész Európában az energiaválság hatásaival küzdhet. Az építőipart a kedvezőtlen konjunktúra, a visszaeső lakásberuházások és az állami megrendelések visszafogása húzhatja vissza.

A költségvetés a jövő évben is prociklikus lesz: amíg az idei év elején a növekedési trendet erősítette a költekezés, addig jövőre a lassulás közepette kell jelentősen visszavágni a deficitet, miközben nőnek a kamatkiadások, mindez pedig tovább rontja a kilátásokat. Egyelőre a jegybank sem siethet a gazdaság segítségére, ugyanis az extrém magas infláció és a gyenge forint miatt fent kell tartani a magas kamatokat. Egyedül az EU-források kiszabadítása jelenthetne érdemi támaszt a gazdaságnak, azonban úgy tűnik, ezekre a pénzekre várni kell.

A pálya tehát folyamatosan rázós lesz: az már látható, hogy a benzinár-stop feladása újabb inflációt kört hoz, de nagy kérdés, miként alakul a többi kormányzati beavatkozás sorsa. Az élelmiszerár-stop esetleges tavaszi megszüntetése kismértékben szintén felfelé hajthatja az inflációt (ennek az árspakának az árát kétszer fizeti meg a lakosság: egyszer a veszteség szétosztásánál, aztán az árstop eltörlésnél), ugyanakkor megszüntetne egy sor anomáliát és a kínálati kapacitások veszélyeztetését. Mindeközben a kormányzatnak a lakossági rezsiköltségek stabilitására is figyelnie kell, hogy ne essen még nagyobbat a belső kereslet. Most úgy tűnik, hogy az idei 15% alatti éves infláció jövőre 17-20%-ra gyorsul.

A vállalatok számára a kabinet igyekezhet továbbra is alacsony kamatozású hiteleket kínálni (hiszen a kormány álláspontja szerint a magas jegybanki kamat ellehetetleníti a cégek hitelfelvételét), miközben a kamatstop is velünk maradhat addig, amíg a jegybanknak nem sikerül értelmezhető szintre süllyesztenie a kamatokat. A gazdaságot ugyanis ma már „mikromenedzselni” kell, ellenkező esetben a magas kamatok hitelösszeomlást (credit crunch) okozhatnának, illetve a meglévő (nem végig fix) hitelek törlesztőjének drasztikus emelkedése a gazdaság szinte minden területén súlyos zavarokat és még mélyebb recessziót okozna. Éppen ezért az üzleti környezet nehezítése lehet a kabinet számára a járhatóbb út.

Ha a gazdasági problémák az év második felére csillapodnak, az inflációs aggodalmak csökkennek, a jegybanknak sikerülne érdemben csökkenteni a kamatot, illetve az EU-források lehívása elől elhárulnak az akadályok, akkor megindulhat a magyar gazdaság gyors kilábalása. Ehhez persze kerülni kell az olyan inflációemelő intézkedéseket, mint amilyenek idén a különadók voltak, ugyanakkor a költségvetési szigor közepette nagy kérdés, hogy ezt miként valósítja majd meg a kabinet, ha nem szeretné közvetlenül a lakosság terheit elemi. Ráadásul a kormányzati jelzések alapján könnyen lehet, hogy újabb intézkedések jönnek, ha a deficitcél tartása érdekében szükségessé válnak.

A jövő évi első féléves gyengélkedést már növekedés válthatja fel (amit a bázishatás is segíthet), minden bizonnyal ebben bízik a kormányzat is, amikor 1,5%-os GDP-növekedést jósol. A gazdaságkutatók egyelőre kissé pesszimistábbak, akik leginkább stagnálást várnak éves átlagban. A nagy bizonytalanságot azonban a jegybank prognózisa szemlélteti legjobban, amely 0,5 és 1,5% közötti növekedést vár, de ha erősen lassul a globális gazdaság, akkor éves átlagban is recesszió lesz. Ugyanakkor az energiaárak csökkenése gyorsabb növekedéshez vezethet hazánkban is. Akármelyik forgatókönyv valósul meg, ha az idei évet nehéznek érezték a magyar gazdaság szereplői – a vállalatok a gyorsan változó környezet és a sok bizonytalanság, a lakosság az infláció, az állam az energiaválság miatt –, akkor a 2023-as év ennél sokkal durvább lesz. A jó hír az, hogy ezt követően újra érdemben nőket a gazdaság, ha a kínálati kapacitások nem sérülnek érdemben és le tudjuk hívni (nem veszítjük el) az uniós forrásokat. (Portfolio)