Még kedden, a nemzetbiztonsági bizottság szokásos ülése után Németh Szilárd név szerint megnevezte Gulyás Mártont, Vágó Gábort és Schilling Árpádot, mint akiknek közük lehet a kormány által prognosztizált őszi zavargásokhoz.

Később kiderült, hogy az ülésen semmilyen konkrét információ nem hangzott el, a bizottság fideszes alelnöke csupán kamuzott.

Schilling Árpád Németh kijelentése után azt mondta, egyszerre tartja komikusnak és dühítőnek, ami történik, mert szerinte „látjuk, hogy kilóra eladják az országot az oroszoknak”, és közben őt nevezik meg nemzetbiztonsági kockázatként.

A jelenleg Litvániában dolgozó rendezővel erről is beszélgettünk, de interjúnkban szóba került az emberekbe táplált félelem, a gyalázkodás és Stohl András is.

Vágó Gábor kedden azt írta, büszke rá, hogy Németh Szilárd felforgatónak nevezte. Hasonlóan van ezzel?

Nyilván az ember csak ironikusan mondhatja azt, hogy büszke arra, ha egy országban nemzetbiztonsági kockázatnak nevezik, bár valahol ez azt mutatja, hogy akkor eléggé látható a tevékenysége, vagy elég sokszor tudott borsot törni a kormánypárt orra alá.

Alapvetően mégis azt tartom a legfontosabbnak, hogy engem mint magánszemélyt vádolt meg a kormánypárt hivatalos képviselője azzal, hogy nemzetellenes tevékenységet folytatok. Oroszországban is így kezdik, aztán valahonnan találnak bizonyítékokat is.

Rettenetes, hogy itt tartunk, miközben a lerohadó kórházakra és a funkcionális analfabetizmusra nem marad figyelem.

Érdemes azzal foglalkozni, hogy miről beszél Németh Szilárd, amikor már az is kiderült, hogy nem mondott igazat?

Azért fontosnak tartom, hiszen ez nem egy egyedi, elszigetelt eset: Németh Szilárd bejelentése után pár nappal a Magyar Időkben már az jelent meg, hogy én a diákmozgalmat hátulról irányító figura vagyok, aki tulajdonképpen uszítja őket, hogy kormányellenes tevékenységet folytassanak.

Nyilván nem kell mondani, hogy a Magyar Idők mennyire tekinthető hiteles hírforrásnak, de azt azért lássuk be, hogy én a Krétakör Alapítvánnyal többször is szerveztem diákoknak különféle programokat közpolitikai kérdésekről, így ha ez a rágalmazás ilyen stratégiaszerűen megy előre, akkor ez a hír előbb-utóbb eljut mondjuk szülőkhöz, tanárokhoz, akik majd úgy gondolják, hogy a kormány által többszörösen megnevezett felbujtó közelébe nem szívesen engedik a gyerekeiket, diákjaikat.

„Egy ellenzéki párt kampányrendezvénye is nemzetellenes cselekedetté válhat.”

Ez a rágalomhadjárat valamiféle stratégia része lehet?

A választások közeledtével nyilvánvalóan felerősödhetnek a kritikus hangok, jöhetnek tüntetések, de ez teljesen normális egy nyugati típusú demokráciában. A kormányzati stratégia pofonegyszerű, és mivel már évek óta hangolnak erre, gördülékenyen működik.

Azokat a szereplőket, akik ilyen típusú tevékenységben érintettek lehetnek, előveszik, és ezen keresztül tudják azt üzenni mindenkinek, hogy hátráljatok ki ezen emberek mögül, tartsátok távol magatokat a tüntetésektől, mert nagyon könnyen válhattok hasonlóan kipécézett figurákká.

Van egy tudatos szándék, hogy a választások előtt elvegyék az emberek kedvét a szabad véleménynyilvánítástól, és hangolják a saját tábort, amivel a félelmet is fokozni tudják. Idővel egy ellenzéki párt kampányrendezvénye is nemzetellenes cselekedetté válhat.

Schilling Árpád megnyitóbeszéde közbenSchilling Árpád a 2016-os Verzió FilmfesztiválonFotó: Verzió Forrás: magyarnarancs.hu

A tavasz óta megjelenő kormányzati, őszi zavargásokat emlegető megnyilatkozásokkal is ez volna a cél?

Az a cél, hogy a tábor, amelyik Orbánt támogatja, elhiggye, hogy tényleg félni kell.

A Facebookon időnként kapok gyalázkodó üzeneteket, és néha megnézem, kik azok, akik ilyen gyalázkodó üzeneteket küldenek. Elképesztő, miket lehet találni ezeken a Facebook-oldalakon. Csupa félelmet és rettegést. Emberek tömegeit sikerült belekergetni az állandó rettegésbe, és elhitetni velük, hogy csak a kormány védi meg őket.

A kormány igazából nem gyűlölet-, hanem félelempropagandát tol. Aki fél, nem tart távolságot, nem gondolkodik: védelemre vágyik. Ha megkapja, megnyugszik, és a világért sem szeretné kritizálni a védelmezőjét: „lehet, hogy nem olyan jó, amit csinálnak, de megvédenek minket”. És kész, már nem is kell kormányozni, csak plakátokat nyomtatni.

Sok anyázós üzenetet kap?

Nem olyan sokat.

Volt pár próbálkozásom arra, hogy meggyőzzem ezeket a kommentelőket, de láthatólag nem lehet. Aki kritizál, azzal egyébként el szoktam diskurálni, de aki csak úgy leféregez vagy Izraelbe zavar, azzal nem tudok mit csinálni, mert annyira el van borulva az agya, hogy nincs már benne hely semmi másra.

El tudja képzelni, hogy a kormány komolyan tart Gulyás Mártontól, Vágó Gábortól és öntől?

Ők nem tartanak tőlünk, ők csak használnak minket. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy rendkívül immunhiányos a társadalom. Az utóbbi időben ezek az arcok voltak azok, akik leginkább részt vettek komolyabb demonstrációk szervezésében, akik elmondták a véleményüket.

Mások is vannak természetesen, de mi hárman mindenképp ott vagyunk azon néhány személy között, akik évek óta aktívak, és nem tagjai ellenzéki pártnak, nem politikusként csinálják ezt, hanem aktivistaként. És nyilvánvaló, hogy az aktivistáktól azért tarthatnak jobban, mert kevésbé megfoghatók, mivel magánszemélyek.

„Lesznek más magánszemélyek is”

A választások csak jövő tavasszal lesznek, így alighanem folyamatosan fokozni kell a támadásokat.

Ami eddig történt, én abból azt a következtetést vonom le, hogy az előttünk álló egy évben lesznek más magánszemélyek is, akiket így, vagy hasonló módon fognak megnevezni.

Azt gondolom, van egy tesztelése is a dolognak, hiszen nem véletlen, hogy miután ezt a kijelentést tette Németh Szilárd, a kormány által támogatott sajtó ezzel egyáltalán nem foglalkozott, hanem ráhagyták az ellenzéki, független médiára, mert kíváncsiak voltak, ha egy ilyet megengednek maguknak, az mekkora port ver fel, mennyire ugrik rá a nem kormánypárti média, képesek-e megvédi magukat ezek az emberek.

Mi lenne a helyes válasz az emberek részéről minderre?

Mint polgároknak, ezt ki kell kérnünk magunknak. A kormány nem azért van, hogy magánszemélyeket ijesztgessen, hanem hogy szerezzen a kórházba vécépapírt.

Ha mondjuk ennél erőteljesebb támadás érné a most megnevezett személyeket vagy másokat, létrejönne a jelenleginél komolyabb szolidaritás, kiállás?

Most is van mozgolódás, vannak a Facebookon szolidáris kifejezések, szimpátiagyűlés is lesz.

Én bízom benne, hogy ha a kormány továbbmenne akár a mi, akár mások esetében, ennél egy erőteljesebb összezárás történne, mert ha nem, akkor nagyon nagy bajban leszünk mindannyian, végleg ki leszünk szolgáltatva a kormány kényének-kedvének.

„Rendkívül sajnálatos”

Az, hogy az elmúlt időszakban a korábbinál több közéleti szerepet vállal, mennyire tudatos?

Oda jutottunk, hogy civil szervezeteknek, aktivistáknak kell tematizálniuk szinte minden lényeges ügyet: oktatás, egészségügy, emberjogi kérdések, deviza- és Quaestor-károsultak, Emmi, MMA, ügyészség stb. Én is egy vagyok a civilek közül, de közben azt tapasztalom, hogy nagyon kevesen merik felvállalni ezeket az ügyeket.

A magyar celebek túlnyomó többségének közéleti tevékenysége kimerül abban, hogy látványos UNICEF-reklámhoz adják az arcukat, mert az esztétikus, menő, könnyen fogyasztható, de semmilyen konkrét, és főleg nem magyar, közéleti, átpolitizált kérdésben nem hajlandók megszólalni.

Ez miért van így?

Sokak részéről jogos a félelem. Egy sima magánszemély, akit egyébként nem védhet meg az ismertsége, arca, egyedül van, fél, és a szomszédja is fél, meg a szomszéd szomszédja is fél, és így egymást erősítik a félelemben.

Az, hogy a celebek, akik milliomosok és a támogatói körük simán megvédené őket, miért nem mernek megnyilvánulni, azt nem tudom. Rendkívül sajnálatos, hogy Stohl András azt mondja, ordítana, de nem mer, majd elmegy a Tv2-höz bohóckodni sok pénzért.

Azt látom, hogy az egzisztenciális okok mindent felülírnak. Csak amíg valakinél az van, hogy a maga 125 ezer forintos fizetését vagy a tanári állását nem szeretné elveszíteni, addig a celebek az életstílusukat féltik.

És persze ügyesen ki van ez találva, mert ezek az emberek leginkább olyanoktól kaphatnak munkát, akik a kormánynak dolgoznak, így az életszínvonalukat úgy tudják fenntartani, ha kiszolgálják a NER-t.

Jöhet olyan esemény, ami mégis kiállásra készteti ezeket az embereket?

Ha majd egyszer bukik a kormány, akkor biztosan. Már most is látni egy-két olyan ismert embert, aki csak akkor jelenik meg, amikor valami nagyobb megmozdulás van, amikor meg ezek a tüntetések alábbhagynak, valahogy eltűnik.

Ugyanakkor nem akarok általában mindenkivel szemben ennyire kritikus lenni, mert vannak olyanok, akiket mélyen tisztelek, mint például Alföldi Róbert, aki annak ellenére, hogy celeb, mégis hajlandó felvállalni kényes témákat, mert ezt diktálja a lelkiismerete.

magyarnarancs.hu