"Magyarország, te szent nagy békesség
melled élettől dagad.
Van kenyered, van vized elég,
mégis éhezik sok szegény fiad."
/Choli Daróczi József/

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete több mint 10 éve segíti a cívis városban élő nehéz sorsú embertársainkat. Az egyesület a hónap utolsó  vasárnapján ismét vendégségbe hívta mindazokat a debrecenieket, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán.

Debrecen, január utolsó vasárnapja. A hőmérséklet 1 fok, nagyon hideg van. Aki teheti, ki sem mozdul a meleg lakásból. A Petőfi téren a kellemetlen időjárás ellenére már jóval, egy órával a kezdés előtt több mint ötvenen álltak a sorban, és folyamatosan jöttek az ételre várók. A hó vége bizony sok  kisnyugdíjas, több gyermekes család számára okoz megoldhatatlan nehézséget.

Most amikor az élelmiszerek ára a csillagos egekbe szökik, bizony a kevéske pénzből nehéz feladat a számukra, hogy a hónap utolsó napjaiban meleg ételt tegyenek az asztalra. 

Az ételosztás végére több mint 150 felnőtt és gyermek hétvégéjét könnyíthettük meg. Sokan vittek ételt otthon betegeskedő férjnek, feleségnek, családtagnak is. Sajnos a lehetőségeink végesek, az eddigi adományozók többsége is nehéz helyzetbe került.

Valószínűleg a magas inflációnak, az élelmiszerárak drámai emelkedésének  tudható be, hogy a vendégkör mára teljesen megváltozott. Látszik az elmúlt hónapok történései újabb emberek egzisztenciáját roppantotta meg. Soha ennyi kisnyugdíjas nem állt a sorba ételért, számuk egyre nő. Rengeteg új arc a régiek mellett, látszik sok család él Debrecenben is egyik napról, a másikra. Megtelt a szívünk keserűséggel, hogy mennyien élnek nyomorúságos körülmények között, támasz, segítség nélkül. És hányan vannak,akik éheznek, de szégyellnek sorba állni?

Elgondolkodtunk: vajon a szociális törvény módosításáról döntő jóllakott képviselők tisztában vannak-e azzal, milyen kilátástalan helyzetben élnek magyar emberek napjainkban. A hatalom éppen a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjaiba rúgott még egyet, hagyta  őket magukra keservükkel. Úgy tapasztaljuk, hogy a civileken kívül senkit sem érdekel mi lesz a társadalom peremén, - itt Debrecenben a Nagytemplom árnyékában - élő emberekkel. 

A kisnyugdíjasok elmondták, életük mindennapos küzdelem a fennmaradásért. Mielőtt bárki esetleg félreértené: nem az emberhez méltó életről van szó, hanem arról, hogy ne éhezzenek. Idős korukra, több évtizedes munka után sajnos sokan ide jutottak. " Szégyen, hogy 80 éves koromban kegyelemkenyéren kell élnem! "--mondta egy idős hölgy. 

Többen elmondták,úgy érzik, hogy az önkormányzatot nem érdekli a sorsuk, a városvezetés számára ők "láthatatlanok". Azt már mi tesszük hozzá, sajnos a "gondoskodó ország", gondoskodó város" nem több mint egy üres, tartalom nélküli olcsó szlogen, ami nem kerül (köz)pénzbe. De ettől még egyetlen éhező magyar ember sem lakik jól. 

A most következő borzalmas hónapok, talán évek éppen ennek a sokat megélt, sokat kibíró korosztálynak az életét rombolhatja a leggyorsabban le. Többségüknek döntenie kell:  vagy esznek, vagy fűtenek, vagy gyógyszert vesznek. Ez együtt már nem megy. A 21. század harmadik évtizedében. Nem hittük, soha rémálmainkban sem gondoltuk volna, hogy ilyesmi itt, Európa szívében bekövetkezhet.

Hónapról hónapra részvételi "rekordok" dőlnek meg. Így volt ez most is. .
A mai hosszú sort a téren talán már a Holdról is látni, de a Városházáról nem látják.  Rengetegen jöttek, és csak jöttek. Többségében idős emberek, kisnyugdíjasok, rokkantak, az élet által megtört, meggyötört felebarátaink.

Vendégeink többsége --elmondásuk szerint-- havi 100 ezer forint alatti nyugdíjból próbál nem éhen halni. A nyugdíjas kosárba tartozó áruk inflációja 50  százalék körül van, vajon ezt a Karmelita kolostorból miért nem látják? Talán ha a nyugdíjasok focisták lennének, nagyobb odafigyelést kapnának. Arra igazán nem lehet büszke Magyarország, hogy a Népkonyhák országa lettünk.

Több mint 150 adag töltött káposztát osztottunk ki, friss kenyérrel, péksüteménnyel  Repetát már nem tudtunk adni, az utolsó morzsáig mindent kiosztottunk.. A teljesítőképességünk határán vagyunk, sajnos igen korlátozottak a lehetőségeink. Támogatóink száma megcsappant, hisz' a válság az ő életüket is megnehezíti.

Tisztelettel köszönjük a támogatását a Pro Filii Alapítványnak, a pékségeknek, külön is a hajdúszováti pékségnek.
Az egyesület legközelebb 2023. február 26.-án várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel, tiszta szívvel. 

Itt a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással.
Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS Élelmiszert  gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermekjátékokat, könyveket is.
Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti.
Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963
Átutalással:
Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma:
Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802
A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2023

Mi, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének a  tagjai tudjuk, csak  egy csepp a tengerben a  hozzájárulásunk, de a sok-sok kis "csepp", akár csodákra is képes lehet. Mert adni jobb, mint kapni. Ha már egy embertársunkon segíthetünk, akkor megérte. 

Megszívlelendőnek tartjuk Ferenc pápa által mondottakat:

"Kevesek bőségben lakomáznak, miközben sokaknak még az életben maradáshoz sincsen kenyerük."

 
Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület vezetője