Egyenes ember, ami a szívén, az a száján. Igaz, hogy a fejét is megjárhatná a gondolat, mielőtt a száján kijön, de, ahogy a „Van, aki forrón szereti” végén elhangzik, senki sem tökéletes. Tarlós mester ennek maradéktalanul megfelel: nem ért az informatikához, de legalább bevallja.

A másik dolog, amihez nem ért, a logika, a harmadik a térgeometria, a negyedik a faszobrászat, bár ezekhez is hozzászagolhatott volna. De ha nem ért, hát nem ért.

Fő, hogy a főpolgármesteri tudomány a kisujjában van, bár nem tudom megállapítani a történtek után, mely ismeretek kellenek a cím elnyeréséhez, mert így kapásból semmit sem tudnék mondani, amihez érteni is kell ahhoz, hogy betöltsük ezt a pozíciót.

No, de legalább szereti a Rolling Stonest.

Azt én is szeretem. Mégsem vagyok főpolgármester.

Szerintem Conan Doyle-t is szereti, mert, kedves Watsonom, olyan levezetést mutatott be a tegnapi sajtótájékoztatóján, hogy az a Négyek jelében sem okozott volna stílustörést. Csak logikait: ugyanis megfeledkezett néhány apró ténykörülményről, melyeket Sherlock sosem hagyott figyelmen kívül.

Rögtön az első az, hogy a fát nem öntik.

Az első híradásokban is furcsán fogalmaztak az illetékesek, akkor

esztergált fakockát

emlegetett az egyikben valaki, mármost kockát esztergálni igen embert próbáló feladat volna, mivel a kocka egyáltalán nem forgástest.

Aki ezt mondta az elején, akár Tarlós volt, akár nem, vagy kockát nem látott még, vagy esztergát.

De a mi okos főpolgármesterünk rájött a hibára, és tegnap már pontosítani kívánta a kifejezést:

ez a fakocka olyan pontosan beleillik a metróajtó sínéhez, mintha beletervezték volna. Pont akkora, mintha oda öntötték volna.

Hát, magam is tervezem, hogy ha nagyobb összeghez jutok valahonnét, nyitok egy komoly faöntödét, Budapesten, mely akár az egész Kárpát-medencét ellátja majd öntöttfa szerelvényekkel és díszművekkel. Nincs is bennem semmi hála, ha nem Tarlós Istvánról nevezem majd el.

No, de a nyomozás folytatódik, Watsonom, szorul a hurok! Tarlós felügyelő vaslogikával rájött, hogyan követték el a nem lehet tudni, kik a gonosz merényt a védtelen metrókocsi ellen!

Tarlós szerint az nem lehet, hogy a kocka valakinek a zsebéből kihullik, és pont oda esik, ahol az ajtó becsukódását akadályozhatja.

Valószínűleg a csúcsforgalmat kihasználva, a cipőfűzőt kötögetve valaki elhelyezte oda, szögezte le a főpolgármester.

Végül kijelentette: aki közérdekű üzemet megzavar, öt évig tartó büntetést kaphat. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a BKV vezérigazgatója feljelentést tesz a fakocka ügyében.

Nagyon helyes, csak ne hagyják ki a feljelentésből az élő sajtótájékoztatón elhangzott fontos kitételt, miszerint a cselekményt két állomás között követték el, csúcsforgalomban. (A felvételen 01:32-től).

Akkor most képzeljük magunk elé a jelenetet. Jön a gazember, megáll két állomás között az ajtó előtt, észrevétlenül előkapja a fakocka formájú gyilkot, lehajol megkötni a cipőfűzőjét és loppal behelyezi a fadarabot a vezetősínbe.

Hoppá.

Nem helyezi be. Ugyanis a vezetősínben épp az ajtó tartózkodik, mely zárva van. Mivel pedig az ajtó elfoglalja a helyet, oda nem lehet betenni semmit, főleg olyan valamit nem, ami tökéletesen illeszkedik a sínhez, mert méretre öntötték a faöntödében.

Akkor meg kell várni, míg megállóba érünk.

Felegyenesedni közben, mivel kissé feltűnő volna, ha pucsítva várakoznánk a nyílászáró előtt, és közben venezuelai forradalmárok dalait dúdolgatnánk magunkban.

De akkor is feltűnő, ha nem dúdolgatunk.

Na, most, most… nyílik az ajtó, most kéne beleszuszakolni a fadarabot a vezetősínbe, de nem lehet, mert negyvenen jönnek szemből, hatvanan gyalogolnak rajtunk át hátulról, farba rúgnak, laposra taposnak, kérem, ezt a pesti metrót nem lehet szabotálni, adjuk fel…

Szóval, a szabotázs-elmélet, bár tetszetősen hangzik és remekül illene a BKK-T-Systems-ügyhöz is, de sajnos összeomlott, béke poraira. Maradjunk annál, hogy véletlen baleset történt, az a fadarab valahogy odakeveredett.

Akkor viszont lássuk Tarlós mester másik, megejtően őszinte önvallomását.

Mert nem mondhatjuk másnak azt, amikor egy meglett férfi deresedő halántékkal szembenéz saját korlátaival, felméri a lehetőségeket és bevallja, hogy fogalma sincs semmiről.

De főleg az informatikáról nincs neki. Mert megszámlálhatatlanok azok a dolgok, melyekhez nem értünk, én például egy kicsit sem értek a mocsika és tolték kerámiaművészet korai időszakához, szégyen, de bevallom: nos, Tarlósnak az informatika lehet valamiféle tolték kerámiaművészet, amiről meg is mondja, hogy nem a szakmája, nem ért hozzá, de kérdések vannak, nyitott kérdések.

Melyekre már elhangzottak a válaszok, csak azokat nem nagyméltóztatott tekintetbe venni. Talán azért, mert szakértők mondták – pedig hát a kenyérsütésről is nehéz lenne pékek nélkül vitatkozni.

Na, akkor vegyük azt, hogy meglepte őt az „etikus hacker” kifejezés.

Kérem, Liangsanban van egy taxisofőr, Csangnak hívják, van annak egy unokatestvére, Huang, aki balkezes és erős dohányos, na, én meg ezt a Huangot nem ismerem egyáltalán, de kicsit sem, és meglep a létezése.

Tessék belenyugodni: etikus hackerek léteznek, nagyon is jó, hogy léteznek, és attól, hogy 18 évesek, még nincsenek eltiltva a pénzkeresettől, ahogy különben más sem. Akkor menjünk tovább.

Azt mondja a nagytudományú főpolgármester, hogy minden rendszert fel lehet törni, csak van, amit könnyebben, van, amit nehezebben.

Ez a probléma teljes relativizálása, olyan, mintha a felügyelő a friss halott fölött elmerengene: végül is mind halandóak vagyunk, aki megszületik, eleve halálra van ítélve, a Lét értelmetlen, így a nyomozás is – és ejtené az ügyet.

Igen, minden rendszer feltörhető, csak itt be sem volt csukva az ajtó, ezt nem törni kellett, elég volt bemenni a nyitott ajtószárnyakon, csoda, hogy kávét nem főztek az ügyeskedőknek (mert hackertudomány nem kellett a dologhoz).

A rendszer annyira primitív volt, hogy – némi szerencsével – talán még egy főpolgármester is képes lett volna ötven forintért éves bérletet venni rajta.

Kifizették?

Kifizették.

Azt kéne most elővenni, aki ezt a bóvlit kifizette, nem borzalmas, túlterheléses támadásokat vizionálni a cybertérbe.

A főpolgármester arról is beszélt, hogy túlterheléses támadásnak (harmincszoros terhelésnek) tették ki az online értékesítési rendszert.

Ennek a támadásnak Tarlós szerint egymillió euró az értéke, azaz 300 millió forint kellett hozzá.

Gyerekek ennyi pénzt nem tudnak erre fordítani, ezért nem zárható ki, hogy valami koncepcionális dologról van szó, tette hozzá. Közölte: ez biztosan nem segítő szándékkal történt. (Index)

Na, mármost az igen meglehet – szavai is ezt tükrözik – hogy Tarlós főpolgármester nem ért a terheléses támadásokhoz. Sem.

Értünk bezzeg mi, internetes újságírók, hajjaj: alig van nap, hogy meg ne támadják ilyenekkel az orgánumainkat. És ezek kis lapok, magántulajdonban, rendszerint egy szem rendszergazda kezeli őket, mégis visszaverjük a támadásokat, nap, mint nap.

Harmincszoros terhelés?

Na, ne tessék röhögtetni. Nagyságrendekkel, sok-sok nullával többszörös terheléseket használnak a Ddos-legények.

Ráadásul ez nem, azaz nem kerül egymillió euróba, nem kerül az semmibe, ha ügyes a támadó és egy vírussal belevonja a támadásba a fél világ összes gépét – ezért is kell a gépünkre féregirtó, nehogy akaratunkon kívül rátámadjunk egy rendszerre.

Lószerszám volt itt, nem terheléses támadás, a harmincszoros terhelés egyébként is bakfitty, annak a sokszorosát is bírja, nem egy rendszer, de egy átlagos netes lap is.

Annyi történt, hogy a BKK honlapjára sokan jelentkeztek be, a célból, hogy elmondják lesújtó véleményüket. És ezt a megnövekedett forgalmat – ami így már lehet a megszokott harmincszorosa – nem bírta a valószínűleg sufniban összetákolt honlap.

Volt már ilyesmi tavaly a kormány honlapjával is, akkor is gonosz hackerekről és terheléses támadásokról sápítoztak, holott csak annyi történt, hogy Orbán Viktor valami szokásosnál is durvábbat mondott, és mindenki ment megnézni, hogy jól hallotta-e.

Ott is gyenge volt a rendszer, ott is összeomlott, de az sem támadás volt, csak közérdeklődés. Hiába, a magyar közületek botrányosan gyenge szoftvereket használnak, lássuk be.

Száz szónak is egy a vége: mi a tanulság Tarlós István tegnapi sajtótájékoztatójából?

Az, hogy Budapest főpolgármestere egy csomó mindenhez nem ért, és ezt be is vallja.

Ezen kívül az, hogy – mint a tudatlanok többsége – ő is biztos abban, hogy ha nem ért valamihez, más sem ért ahhoz: ebből következően mond, amit akar.

Mi meg hallgatjuk, és aki szintén nem ért az általa nem értett tudományokhoz, az hisz neki.

Aki meg ért, az sápadozik, szörnyülködik.

Tarlós úr, van egy rossz hírem: ebben a városban még nem mindenki hülye.

Akkor sem, ha volna kiről példát vennünk tudatlanság dolgában.

További jó faöntést kívánok.

Szerző: Szele Tamás/huppa.hu