December 30-án fogadta el a kormány a köznevelési törvény módosítását, ami meghatározza, hogy mely esetekben nem számít szegreciónak a gyerekek elkülönítése, ennek egyik megoldása a vallási alapú oktatás szabályozása lehet. A rendelettervezet előterjesztője Balog Zoltán miniszter már korábban azt hangoztatta, hogy "minél több olyan egyházi iskolára lenne szükség, ahol többségében cigány gyerekek tanulnak", írja a Roma Sajtóközpont.

A tervezet miatt kilépett a kormány által létrehozott emberi jogi kerekasztalból a legismertebb szakember, Ritók Nóra szegregáció ellen küzdő pedagógus, a Nyomor széle blog szerzője, így jóformán már nem maradt a témában ismert és elismert civil tagja az ENSZ kérésére létrehozott testületnek. A kerekasztalból ugyanis korábban már kiszállt a TASZ, a Helsinki Bizottság és a NEKI is.

Ritók Nóra a Facebook-oldalán azt írta, hogy három év után döntött így, mivel úgy látja, hogy minden erőfeszítése ellenére nem egy nyelven beszéltek a döntéshozókkal.

"Nagy lépést tettem ma. Egy, azt hiszem három éves történet zárult le ezzel számomra.

Levelet írtam, és kiléptem az Antiszegregációs Kerekasztalból.

Én, aki mindig azt hangoztatom, hogy mennyire fontosnak tartom a munkánk beépítését az állami rendszerbe, ezen a vonalon feladom. Többször eljutottam már erre a pontra, főleg, mert úgy éreztem, annyira nem egy nyelven beszélünk, annyira másképp látjuk, de mindig vártam, reméltem, hogy változik valami, és legalább mérsékelni, fékezni tudok dolgokat. Maradtam, mert azt reméltem, mikor szakember ül az államtitkári székbe, változás lesz. Aztán akkor is, amikor az a bizonyos miniszteri rendelet megvitatása volt, és úgy tűnt, átgondolják újra. Aztán létrejött egy munkacsoport, a deszegregáció lépéseinek kidolgozására....akkor is azt hittem, megindul végre valami.

De nem így lett. Legalábbis szerintem nem. Egyre jobban elszigetelődtem a véleményemmel, a félelmeimmel, a tapasztalataimmal.

Az utóbbi időben már nagyon rosszul éreztem magam a pozitívumokat hangsúlyozó megbeszéléseken -miközben én a terepen pont az ellenkezőjét tapasztalom. Mindig ugyanazokban a körökben jártunk, ugyanazokat mondtuk, ugyanazokra nem kaptunk választ....újraértelmeztünk mindent, új kutatások, esettanulmányok szükségességégéről beszéltünk, figyelmen kívül hagyva a korábbi kutatásokat, elemzéseket, olyanokat, mint a Zöld könyv....ezeket be sem lehetett emeltetni a látókörbe.

A legjobban pedig azt hiszem, az zavart, hogy olyan hatások ellen kellett volna stratégiát kidolgozni, amit éppen ez a rendszer hozott létre. Amit enged, táplál ma is, hiszen fokozódik a szegregálódás, hiába találunk ki bármit, mert lehet szegregálni, iskolán belül is, településen belül meg pláne, hiába küzdünk az iskolai lemorzsolódás ellen, ha a 16 éves tankötelezettség él, stb.. Szóval, úgy érzem, nekem nem megy tovább.
Próbálom majd máshogy. Mert így nem ment.

Mit tehetnék illusztrációként ehhez a bejegyzéshez? Talán egy-két fotót egy szegregálódott iskolából....ami az utóbbi hat évben vált azzá."

Az RSK felidézi azt a nyíregyházi esetet, amikor a Kúria tavaly tavasszal elutasította a Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF Alapítvány) keresetét a nyíregyházi görögkatolikus általános iskola fenntartója ellen. A korábbi jogerős ítéletek megállapították a szegregáció tényét, ám a Kúria döntése szerint az elkülönítés a gyerekek vallásgyakorlásának szabadsága miatt indokolt volt. 

A Kúria döntését több szakember kifogásolta, mivel a nyíregyházi Huszár-telepen bezárt, majd néhány éve a Görögkatolikus Egyház által újraindított, elsősorban cigány tanulókat tömörítő iskolába beíratott tizenöt első osztályos gyerek közül mindössze két gyerek szülei jelezték, hogy görögkatolikus vallásúak.

index.hu