A választási vereségébe beletörődni nem képes, leköszönő elnököt januárban temették. Óriásit zuhant a népszerűsége, elsősorban a Capitolium ostroma, általában a civilizálatlan, az amerikai politikai hagyományokba egyáltalán nem illő magatartása miatt.
A republikánusok is elhatárolódtak tőle, és komoly esélye mutatkozott, hogy a párt visszatér a hagyományos politizálás értékeihez, felhagyva az eszelős őrült támogatásával.
Trumpot kitiltották a közösségi médiákból, így kénytelen volt saját blogot indítani, melyet állítólag a kutya se olvas. Minden arra utalt, hogy vége.

Erre a következtetésre jut a Portfolio, a 24. hu által átvett, név nélkül közölt cíkkének szerzője abban az írásában, melyben azt fejtegeti, hogy százötven republikánus potentát fordult Trump ellen, "a cél Trump kiszorítása."

Fogalmam sincs, mikor készült az írás, csak egy biztos. A százötveneket "egykori szenátorok, képviselők, befolyásos republikánus vezetők" csoportjaként jellemző írás nem számol a jelenlegi republikánus szenátorokkal (képviselőkkel, potenátokkal).

Márpedig januárhoz képest új szelek fújnak! Vagy, ha úgy tetszik, a régiek támadtak föl, és űzik el az újakat.
A Trump olvasatát akkor mélyen elítélő Mitch McDonnell és a republikánusok más vezetői, akik az év elején még Trump szerepéről értekeztek a Capitoliumnál történtekkel kapcsolatban, meg a választás elcsalásának trumpista történetéről, most már Trump nótáját fújják, hogy aszongya: pont ő próbálta megakadályozni a puccskísérletet. És nem fogadják el "a választások tisztaságáról kovácsolt demokrata párti változatot."

Ezzel egyidőben eltávolították posztjáról a Képviselőház republikánus képviselőcsoportjának harmadik emberét, a Trumpot folyamatosan, keményen bíráló Liz Cheney-t, (Dick Cheney volt alelnök lányát), a helyére pedig egy Trump-imádót, Elise Stefanikot választották.

Vannak, akik világosan látnak: Jeff Blake (volt) szenátor például szokatlanul nyíltan és szarkasztikusan fogalmazott: "Nem, ez nem egy bolondokházában játszódó film cselekménye, hanem az Önök Republikánus Pártja, ahol nincs nagyobb bűn az őszinteségnél."

Vajon mi történt?
Mire ez az irányváltás, mely most egyesek szerint odáig fajulhat, hogy pártszakadást idéz elő a republikánusok közt, illetve a jelenlegi irányvonalat hosszú távon öngyilkos rövidlátásnak ítélő, a demokratikus elvekhez és gyakorlathoz visszatérni kívánó republikánusok kilépését és pártalapítását.

Erre azért jelenleg nagy esély nincs.
Miért? A magyarázat az egész jelenséget illetően végtelenül egyszerű: a szenátusi helyek harmadát érintő szenátusi választások lesznek.

A Republikánus Párt szeretné visszaszerezni a többségét a Szenátusban, miközben annak a veszélyével is szembe kell nézniük, hogy helyette esetleg újabb pozíciókat veszthetnek. Trump pedig változatlanul nagyon népszerű a republikánus szavazók körében.

Lehet tehát, hogy Trump (politikai értelemben) halott, lejárt lemez. De a trumpizmus, a politikai inkorrektség, linkelés, nagyszájú fenyegetőzés, hozzá nem értés, és mindaz, ami Trumpot és a haverjait szerte a világban, ezeket az önjelölt, felkapaszkodott, szociopata bajkeverőket jellemzi, nagyon is él.

A Demokrata Párt pedig bajban lesz. Obama óta egyetlen győzni képes jelöltjük, Joe Biden a következő elnökválasztáson – életkora miatt – már biztos nem fog indulni. Jó, ha ezt a ciklust végig fogja vinni. Ki lesz Trump, vagy az új Trump ellenfele?

És a cimborák? A jó öreg Silvio Berlusconit már csak "érdemei" elismeréseként említsük meg, hiszen – szintén életkora és egészségi állapota miatt – különösebb szerepet már nem játszhat. Pedig ő volt az első fecske, emez új, életveszélyes hullám megteremtője. Mégis, csak szelíd bárányka, a követőkhöz, Trumphoz, Orbánhoz, Salvinihez, Netajáhúhoz és a többiekhez képest.
Magyarországot és Salvinit most hagyjuk!

De itt van Netanjáhú! Ennek a skrupulusok nélküli bagázsnak (melynek minden tagját a politikai szívósság jellemzi, tízszer kell agyonverni őket, és még mindig feltápászkodnak) kétségtelenül legtehetségesebb tagja.

Három éve navigál anélkül, hogy alkotmányos felhatalmazása lenne, halogatja a büntetőjogi felelősségre vonását, disznóságot disznóságra halmoz, nem törödik semmivel a saját túlélésén kívül, négy napja (sokadszor) politikai hullának tűnt, miután a centrista Jair Lapid kapott kormányalakítási megbízást azzal a reménnyel, hogy a Netanjáhú nélküli szekuláris jobboldalt, a baloldalt és az arab RAAM-ot is maga mellé tudja állítani!

Aztán hétfőn rajtaütésszerűen harcok robbantak ki egy ártatlan családi konfliktust követő zavargás expanziójaként.

Ezt a véletlent! És mázlit! Mint másfél éve, amikor Beni Ganz próbált kormányt alakítani. Akkor a palesztin rakéták felszámolták a kísérletet. Bibi maradt. Háborúban tartsunk össze! (Különben is általános tömegpszichózisra jellemző, hogy veszélyes helyzetben a regnáló kormányt támogatják az emberek, nem az a váltás ideje!)

A konfliktus miatt a palesztin Mansur Abbas (RAAM) már hétfőn otthagyta a koalíciós tárgyalásokat, most pedig a jobboldali Naftáli Bennet (Jamina) állt föl, és mégis nagy eséllyel Netanjáhú mellé áll, holott többször megesküdött az anyám életére, hogy Netanjáhúval aztán soha többet!
Legutóbb egy hete nem tudtak együtt kormányt alakítani. Bennet nélkül most senki nem tud.

Netanjáhú tehát elérte, hogy az ellenzéki koalíció két nap alatt elszállt, mint gólyafüst a levegőben.

Legrosszabb esetben ötödik választás jön ősszel, melynek egy újabb háború hőseként, és (mai ismereteink szerint) a járvány megfékezőjeként futhat neki.

Jobb esetben már most összekotor hatvanegy támogatót, és legális kormányt tud alakítani, melyben első dolga a saját perének megszüntetése lesz, esetleg egy olyan törvényjavaslat átvitele a Knesszeten, miszerint a miniszterelnököt közvetlenül kell megválasztani!

Nincs ugyanis hozzá mérhető támogatottsággal a saját személyben rendelkező, kompetens ellenfele. Ahogy Orbánnak sincs.