Voldemortok vannak egy páran széles-e hazában. Nem mindig tudjuk meg időben, hogy kik is ők, mert az igazságszolgáltatás különböző területei sokszor csetlenek, botlanak felderítésükben, így aztán a látencia hatalmas, százezer lakosra vetítve talán nálunk a legmagasabb Európában ezen a téren. Pedig az ember azt gondolhatná, hogy kis hazánkban, ezen a hetednyi texasi földterületen igazán nem nagy kunszt utolérni és nyakon csípni őket.

De hát siralmas helyzet az, ami itt van. A politikának való, soha nem látott mértékű megfelelési kényszer errefelé nem mindig teszi lehetővé a hatékony felderítést és az azt követő felelősségre vonást!

Itt az ügyészség olyan hierarchikus szervezet, ahol az utasításos rendszerben a mindenkori felettesek szava dönt, és ahol meghozott ügydöntő határozataikat is panasz esetén ők maguk bírálják el. Itt a kormánypártok által kilenc esztendőre bebetonozva ül székében a legfőbb ügyész, akinek a nagyobbik kormánypárthoz való kötődése már az 1994-es választások óta, amikor is a Fidesz képviselőjelöltjeként indult, közismert volt.

Itt a rendőrség már régóta Európa egyik leggazdagabb belügyérének a fennhatósága alatt áll, aki ebben a beosztásban vitathatatlanul ugyancsak az alá-fölérendeltség keretei között, a kormánypártok szájíze szerint irányítja a forgalmat, annak megfelelő ráhatással az összes titkosszolgálatra és társszervekre.

Nyár van. Uborkaszezonban nem illik nehéz témákat feszegetni, csak a könnyebb lélegzetűeknek van létjogosultságuk ilyenkor, ezért a fajsúlyosabb történeteket is igyekezni kell lengébben felöltöztetni. Megkísérlem, majd elválik, milyen szerencsével.

A lényeg, hogy kicsi ország ez, itt mindenkiről „tudjukki”.

Ők azok, akiket nem nevezünk néven, nem csak azért, mert Wittgenstein óta tudjuk, hogy amiről nem lehet beszélni arról hallgatni kell, hanem sokszor önvédelemből is, bár a mostani hatalom szerint itt akkora marha nagy demokrácia van, hogy még én is megírhatom mindezt.

Sőt, sátorozó tüntetést is lehet tartani a parlamentnél, de még ellenzéki, bukott baloldalnak titulált szervezethez tartozó képviselőt is lehet ennek az autokrata hatalomnak támogatni abban, hogy egy nemzetközi szervezet főtitkári székébe ülhessen. Szóval, tépheti a száját itt mindenki szabadon, de mást tenni azért nem nagyon lehet.

Például nem festhetik át a kátyúkat. Ma már kordont bontani sem lehet akárkinek, sőt még joghurtot sem vághat senki büntetlenül a pasaparki letelepedési kötvényes ingatlanügyeshez. No meg nem rúghatja akárki hungarocelles fejét odébb a felcsúti kisvasutasnak sem! Nem kezdeményezhet senki népszavazást a kormánynak nem tetsző kérdésekről, vagy olyan témákról, amelyek kimenetele a hatalom érdekei ellen valók lennének. Nem sztrájkolhatnak csak úgy érdekeik védelmében az elégedetlenkedők, a demokratikus ellenzék képviselői indítványaikat ugyan előterjeszthetik, de az egész csak annyit ér, mint naptáron a légyszar.

Eközben az illiberális államépítőknél folyik a megszokott finggömbölyítés, menekültügyi kvóta népszavazásban épp úgy, mint a közpénzek elherdálására vonatkozó kritikákra adott válaszaikban!

De mi azért tudjukkik azok a Voldemortok, a mágikus mostani nagyurak, akik Minden Idők Legfőbb Gonoszaiként kaszinózzák el hazánk javait, kísérleti nyulaknak tekintve lakóit. Tudjukkikaz ibizai gigolók, a Vuitton táskás pénzbeszedők, a gázszerelőkből átvedlett mangalicatenyésztők, a tiszaújvárosi Mamma Rosa-s szövetkezők, a quaestorizált kedvezményezettek, az EU-s kifizetések lenyúlói.

A nemzet fennmaradását sem a menekültektől kell félteni, hanem tőlük, a Voldemortoktól. Írmagjukat is ki kell irtani, szerzeményeikkel együtt – ha eljön annak az ideje!

További jó nyaralást mindenkinek, folyjék a sör, hét ágra süssön a nap, lazítsanak és mindezt egészségükre!

Szerző: Adorján György / gepnarancs.hu