Nem azt mondjuk természetesen, hogy terrorelhárításra ne lenne szükség, de nem ártana ismerni a körülményeket. Az úgy nevezett migránsválság kapcsán olyan torzulások mentek végbe a magyar közvéleményben, aminek köszönhetően a nép egyszerű fia képtelen különbséget tenni migráns és menekült közt. A helyzetet súlyosbítja a kormánypárt ez ügyben tanúsított magatartása, ami egyben a fenti fogalmi dugó oka is.

Az egyetlen kérdés, miért?

„Csaknem 87 milliárd forinttal többet költ a kormány terrorelhárításra - derül ki a Magyar Közlöny legfrissebb számában található kormányhatározatból, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök szignált.

A határozat szerint a 2017-es költségvetésben 86,7 milliárd forinttal túlléphetőek a terrorveszély megelőzéséhez és elhárításához kapcsolódó feladatok kiadásai.

A kormány irányítása alá tartozó fejezetek költségvetési szerveinek eszközbeszerzéseiről szóló határozat rendelkezéseit pedig nem kell alkalmazni a terrorelhárítással kapcsolatos esetekben.”

adja hírül a hvg.

Miközben a hazánkba érkezők száma folyamatosan csökken – ugyan ki akarna itt maradni – Orbán e rendelete nem tűnik kellően megokoltnak. Hogy ennek dacára mégis megtörténik, az azt vetíti előre, hogy más cél húzódik a háttérben.

Gyanúnkat a korábban hozott lépések is erősítik. A minimális szűrőt biztosító regisztrációs eljárás helyett szögesdrótkerítés felhúzása inkább tűnik fenyegető gesztusnak a nép felé. Bármilyen hihetetlen, ez a kisebbik baj. A legalábbis következetlen lépés egyszersmind lehetőséget teremt az unióba áramló tömegek közt elrejtőző potenciális terroristáknak a bejutásra.

Ezt pedig aligha lehet az uniót erősítő lépésnek tekinteni. Röviden: e lépések egyre inkább arra utalnak, hogy Orbán célja nem más, mint hatalma megszilárdítása Magyarországon, és az unió stabilitásának meggyengítése.

Ennek tükrében a terrorelhárításra fordított pluszkiadások is riasztó élt kapnak: Mert nem csak a menekültek ülnek úgy a szereposztó díványra, hogy egyedül a kormány dönti el, ki terrorista és ki nem.