Aztán elővettem a szemüvegem meg a tévét is felhangosítottam és megnéztem az ismétlést. Az nagyon komoly sokk volt a számomra, be is vettem gyorsan egy adag nyugtatót az olcsóbbikból, mert másra most nem telik mióta annyit segítettek nekem. Még egy százalékot sem bírtatok magatokból kiizzadni drága gyermekeim.ű

Most nem gondolok a tisztességben megőszült kedves édesanyátokra, aki biztos nagyon büszke rátok azért ahogy ti az idősekről gondoskodtok, és persze apáitok is kidüllesztik a mellüket az ilyen nemes cselekedetek miatt, amelyeket az utódaik művelnek a velük egyidősekkel.

Lehetnék veletek gonosz, szidhatnám a felmenőket, érvelhetnék a józan ész mellett, de csak végtelenül szomorú vagyok. Hova jutott egy hatalom, amiben mára már biztosan egy csepp jóindulat sincs senkivel szemben aki már gyenge, védtelen, csak a maga jólétével van elfoglalva. Felneveltünk benneteket, taníttatunk, ha betegek voltatok, ápoltunk benneteket, ti meg most éppen ezt háláljátok meg azzal a pofátlan arcul köpéssel, ahogy bántok velünk, idősekkel.

Eddig sem erőltettétek meg magatokat ha bárminek az emeléséről volt szó, kivéve ha magatokról volt szó. Öreg vagyok, de nem hülye, világosan látom a történéseket, és ami még rosszabb, naponta meg is élem azt, amit velem műveltek. Már akkor nagyon magas a vérnyomásom, ha elkezditek elmagyarázni nekem, hogy tulajdonképpen mennyire jó amióta ti vagytok hatalmon, hisz annyit adtatok nekem a gondoskodásotokból. Számolhatjátok ezt akárhány formában, hozzáírhatjátok az inflációt, a rezsicsökkentést, az adókedvezményt, amit én látok ebből az egész rakás hazugságból az egészen más. Elvettétek a gyógyszertámogatást, megemeltétek az adókat, elüldöztétek az unokámat, meg a lányomat. Ők már külföldön élnek, nem is akarnak hazajönni, de a fiamnak sem jobb a helyzete aki itthon maradt, neki elég szépen lecsökkent a fizetése hála a ti új törvényeiteknek, amik így lenézik a melóst. Eddig tudtam őket támogatni, nekem már kevés is elég, ha magamról van szó, de már ez is egyre nehezebb. Ezért is basználak benneteket nagyon szívesen pofán egy szívlapáttal, mikor az adó csökkentését az én nyugdíjamhoz számoljátok mint emelkedést. Ez neked szól Varga Misi, szomorodjon el a kedves szülőd ezek után, ha sorban áll majd a boltban a húsos csirkelábért. Mert sokan már ezen vagyunk a reformjaitok vagy mi a fene után.

Azt mondjátok magatokról, hogy ti az országért és a benne élőkért dolgoztok éjjel nappal. Ha magatokat tekintitek az országnak, és csak ti vagytok benne a fontosak, akkor ez valóban így van. Én már beteg sem merek lenni ebben az életben, tudom, ha kórházba kerülök akkor azt biztos nem élem túl. Már ha egyáltalán ki tudom várni a vizsgálatok eredményét, a kezelésről már nem is beszélek, azt lehet meg sem élem. Látom ám én mi van ott, meg a szomszéd is belehalt a térdprotézisre várásba.

Viszont azt látom, hogy ti mennyire jól éltek. Jó, persze Orbán Viktor nem lett vagyonos, ahogy ezt magáról állítja, de mint már mondtam idős vagyok, nem hülye. Szedett már az ki annyit magának a közösből, hogy hét generáción keresztül sem tudja majd felélni a család, legyen az bármekkora is a végén. Saját lábon állnak, na igen. Meg az én nyugdíj emelésem ami most ennyire sikerült. Vagy vegyük az jegybankelnököt vagy ki a fenét. Na, annak bírtatok adni milliókat emelésnek, pedig róla messziről látszik, hogy nincs ki mind a négy kereke. Ja, hogy ő megmentette az országot a szocik csődje után. Azok legalább valódi emelést adtak egy egész hónapit, és csak a válság miatt vették el tőlünk. Ti meg itt mindenfélét összehazudtok nekünk a nagy jólétünkről, közben meg ebből egy szó sem igaz, csak nektek lesz egyre jobb az élet ezen a földön. Azt hiszitek itt mindenki elhiszi azt a sok galád hazugságot amit előadtok? Lassan már azt kell hinnem, hogy csak a magatok megnyugtatására ismételgetitek folyton, épeszű emberre az már nincs hatással.

Látom én a kisvasutat, látom a trafikokat, látom a földeket, látom a sok magát most nagyon okosnak és sikeresnek vélő senkiházit akik mind ti vagytok. Látom az unokámat a sok butaság tanulása közben, alig győzőm neki elmagyarázni, nem Orbán Viktor nyert Mohácsnál. Látom a fiamat amikor fáradtan hazajön a munkából és hónap végén tőlem kér kölcsön ennivalóra, mert megint keveset kapott fizetésként a sok munkáért. Pedig sokat dolgozik, de szerintetek ennyit ér ma a munkája. Látom a menyemet, aki ápolja azt sok beteget, és látom a szemében a fáradtságot a kilátástalan küzdelemtől a szenvedés csillapítására. Nem panaszkodik, csak néha mondja mi nem volt aznap a kórházban. Néha fűtés, néha kötszer, néha fájdalomcsillapító. Látom a sok szép stadiont is, egyszer remélem rátok omol az egész.

Szóval köszönöm nektek a rólam való gondoskodást, biztos ezt érdemeltem az élettől. Azonban azt azért szeretném veletek tudatni, még jó az emlékezetem, az még meg tud jegyezni fontos dolgokat. Veletek kapcsolatban biztos nem is fogok elfelejteni semmit. Hiába igyekeztek a törvényesen összelopott milliárdjaitok mögé bújni, hiába fogtok majd sírva nyüszíteni ha kirángatlak onnan benneteket, mert még azért annyi van bennem bárhogy is igyekeztek ebből most elvenni. Azt kapjátok majd vissza amit nekem adtatok, és minden benne lesz, nem maradok adós.