Vadai, Tóbiás: reggel, éjjel meg este
A DK bicskanyitogató közleménye és Tóbiás József minapi felszólalása után kíváncsiak lettünk, hogy akkor most mi is a helyzet a szegényebb magyar régiókkal.
Tényleg leszakadóban vannak, vagy csak a baloldal felejtette el kibontani az igazság minden részletét? Utánajártunk.
A Demokratikus Koalíció szerint Magyarország leszakadóban van Európától és a visegrádi négyektől, a miniszterelnök pedig „a valóság talajáról elrugaszkodva, fantáziavilágban él." Vadai Ágnes, a DK alelnöke hétfői budapesti sajtótájékoztatóján az Eurostat adataira hivatkozva azt mondta: a tények cáfolják a kormányfő évértékelőjén mondottakat, mert a húsz legszegényebb régió közül négy magyar, tehát leszakadóban vagyunk Európától. Tóbiás József az MSZP elnöke a hírek szerint gyakorlatilag ugyanezt ismételte el hétfői parlamenti felszólalásában. Kiemelte, hogy négy magyarországi régió is a legszegényebb európai térségek között van.
A fölényes és agresszív megjegyzésekből három dologra következtetnénk, ha naiv balliberális szavazók lennénk: a szocialisták alatt kevesebb magyar régió volt a 20 legszegényebb európai régió között, csökkent a nemzeti össztermék a szegényebb régióinkban, vagy legalábbis ezek a magyarországi régiók távolabb kerültek mára az európai átlagtól. Nos, keveseket fog meglepni, ha elárulom: egyik következtetés sem helytálló. Röviden összefoglalva: most is ugyanannyi régió van a legszegényebb európai régiók között, mint korábban, de időközben jelentősen nőtt az szóban forgó régiók GDP-je és közelebb is kerültek az EU átlagához. És most nézzük a számokat.
Forrás: Eurostat
A vidéki régiók gazdasági teljesítményének változása.
Az Eurostat adataiból látszik, hogy szocialista és liberális kormányzás alatt 2005 és 2009 között a legtöbb régióban visszaesés történt. Ez elsősorban a válságnak tudható be, de az sem segített, hogy a szocialisták és a liberálisok, Tóbiás és Vadai csapata csigalassúsággal hívták le az uniós pénzeket, amit meg lehívtak abból 40 cm-es kilátókat építettek és a pusztában fúrtak földalatti alagutakat. Pont hogy 2010-ben kezdődött meg a valódi növekedés. A fenti ábráról jól látszik, hogy 2014-re minden régióban nőtt a GDP 2009-hez viszonyítva (és az országos adatok alapján valószínűleg 2015-ben is tovább nőttek). A szegénynek számító Dél-Alföldön 15 százalékkal, az Észak-Magyarországon 12 százalékkal nőtt a GDP. Ugyanakkor látszik az is, hogy a gazdagabb dunántúli régiók gyorsabban nőnek, de ez egyáltalán nem meglepő, inkább gazdaságföldrajzi szükségszerűség.
Ha az egy főre jutó GDP uniós átlagához viszonyítunk, akkor látható, hogy az Észak-Alföld régió 4 százalékponttal, Észak-Magyarország 2 százalékponttal, Dél-Alföld 5 százalékponttal, Dél-Dunántúl pedig 2 százalékponttal került közelebb az uniós átlaghoz a polgári kormányzás alatt. Lehetnének ezek a számok izmosabbak is, messze van még a Kánaán. Mégis: ezek az eredmények tették lehetővé, hogy Magyarországon az átlagkereset lassan, de biztosan nőtt: az elmúlt három évben már több mint 10 százalékkal.
Mindenesetre konkrétan az az igazság, hogy a szegény régiókban 5-15 százalékkal nőtt a GDP az elmúlt öt évben, és 2-5 százalékponttal közelebb kerültek az uniós átlaghoz. Meglepő módon tehát Tóbiás és Vadai nem bontotta ki az igazság minden részletét. Nahát.
