Orbán Viktor most olyan módszerrel hajszolja a népszerűséget, amit néhány évtizede még olcsó kampányfogásnak minősített. Egyre inkább úgy tűnik, hogy olyan választókra vetette ki a hálóját, akik nosztalgiával gondolnak vissza a rendszerváltás előtti tervgazdálkodás időszakára, illetve az állam közvetlen gazdasági beavatkozásának gyakorlatára.

Már kezdtük elfelejteni azt a kifejezést, hogy hatósági ár, hiszen kifejezetten az állampárti időket idéző módszert jelöl. A baloldali kormányok gyakorlata általában a világban, amikor a piaci folyamatokba úgymond a lakosság érdekében beavatkozik az állam, ezzel mesterséges szinten tartja néhány termék vagy szolgáltatás árát. Ám Orbán Viktort ez nem nagyon zavarja, hiszen az április 3-ra kiírt országgyűlési választás előtt szeretné maga mögött tudni azoknak a támogatását, akik megszokták a gondoskodó állam szerepvállalását az életükben.

Azon túl, hogy a közgazdaságtan csak egészen kivételes esetekben támogatja az állam ilyen szintű beavatkozását a piaci folyamatokba, azt se árt tisztázni, hogy azt a látszatot kelti, miszerint lényegében olyan áron lehet áruba bocsátani a termékeket, amilyen az államnak és polgárainak megfelel. Ilyen logika alapján döntött a kormány a rezsicsökkentésről, a benzin árának maximálásáról, most pedig hat élelmiszer fogyasztói árát fagyasztotta be.

Egy általános ÁFA csökkentés ugyan jelentős kiesést jelentene az államkasszának, ugyanakkor hatékonyan szorítaná le az elszabaduló árakat, és csökkentené az inflációt.

Csakhogy a piaci folyamatoknak nem szabhat hosszú távon gátat egyetlen kormány sem, hiszen azt a veszteséget, ami a beszerzési ár és az eladási ár között keletkezik, valakinek ki kell csengetnie. És ez nem várható el huzamosabb ideig sem a szolgáltatóktól, sem a kereskedőktől, sem a termelőktől. A kristálycukor, búzafinomliszt, napraforgó-étolaj, sertéscomb, csirkemell, 2,8 százalékos tehéntej esetében pedig meg kell jegyezni, hogy még a jéghegy csúcsának sem számítanak a kínálatban, hiszen több ezer termék árát továbbra is a piaci folyamatok alakítják. Vagyis nincs túl nagy hatása az infláció alakulására, ráadásul a kereskedők könnyedén kompenzálhatják a veszteségeiket azzal, ha néhány más termék árát megemelik.

Egyértelmű tehát, hogy Orbán Viktor csak óvatosan nyúlt bele a piaci folyamatokba, arra azonban jó volt, hogy ismét felidézze a paternalista állam gesztusait a választópolgárok felé. Az eszébe se jutott ugyanakkor, hogy akár az általános forgalmi adó ideiglenes csökkentésével is segíthetné a vásárlókat, és üzenhetne hadat az inflációnak. Ezt tette például a lengyel kormány, amely más esetekben szoros szövetségese az Orbán-rezsimnek. Egy általános ÁFA csökkentés ugyan jelentős kiesést jelentene az államkasszának, ugyanakkor hatékonyan szorítaná le az elszabaduló árakat, és csökkentené az inflációt.

Orbán azonban most nem engedheti meg magának a jelentősebb engedményeket, hiszen az államháztartás komoly gondokkal küzd, a költségvetés hiánya pedig rekordokat döntöget. A populista intézkedésekre viszont szükség van, hiszen egyelőre elég szorosnak tűnik a verseny az egységes ellenzékkel, és a kormányfő tudja, hogy most különösen nagy szüksége van a nyugdíjasok szavazataira. Ez az a választói réteg ugyanis, amely érzékenyen reagál az áremelésekre, így értelemszerűen ők méltányolják legjobban, ah az állam segítő kezet nyújt feléjük. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha évekig csak kölest adsz a családodnak, nagyon megörülnek majd, amikor egyszer szarvashússal térsz haza.” (Szegedi Kattintós)