Vásárhelyi Mária: Már nem csodálkozom az aljasság és romlottság egyre mélyebb bugyrainak feltárulásán!
Hosszú-hosszú éveken keresztül az Élet és Irodalom olvasását a Páratlan oldalnál, a Magyar Narancsét pedig a Szüretnél kezdtem.
Mindkét oldal az emberi butaságot, hazudozást, aljasságot, kisszerűséget állította pellengérre, többnyire szelíd iróniával fűszerezve.
Olyan rendszeres szerzőkkel, mint pl. Esterházy Péter, Megyesi Guszti. Én pedig hol jól szórakoztam, hol hitetlenkedve csodálkoztam azon, hogy milyen abszurd kijelentésekhez, cselekedetekhez vezet az ostobaság és a züllöttség.
Mára azonban odajutottunk, hogy már át sem futom ezeket az oldalakat. Már nem csodálkozom az aljasság és romlottság egyre mélyebb bugyrainak feltárulásán, és nem mosolygok az emberi butaság és kisszerűség abszurditásain.
Már nem dobálózok olyan kijelentésekkel a hatalom gaztetteit elnézve, hogy "ezt nem merik megcsinálni", "ez lehetetlen", "ezt már nem tűrik el az emberek", mert tudom, hogy semmi nem lehetetlen, hogy bármit és még annál is többet meg mernek tenni, és hogy az emberek sokkal többet eltűrnek, mint azt valaha gondoltam volna.
Ami ugyanis korábban abszurdnak és kivételesnek, megmosolyogtatónak vagy felháborítónak tűnt, az elmúlt 10 év során megszokott, általánosan elfogadott, hétköznapi valósággá lett.
