A wikipédia így ír erről a jelenségről:

Általánosságban talán azt mondhatjuk, a fogyasztói társadalom olyan társadalmat jelöl, ahol az egyre növekvő számú javak és szolgáltatások fogyasztása az emberi élet (egyik) társadalmilag elfogadott célja,

és egyszersmind sokak legfontosabb személyes motivációja,

továbbá ahol a társadalmi struktúrák, mechanizmusok jelentős része a fogyasztói viselkedésben, fogyasztói struktúrákban nyilvánul meg.

A kifejezést használó legtöbb szerző a jelenlegi gazdaságilag fejlett társadalmakat fogyasztói társadalmaknak tartja, és sokan, akik a kifejezést használják, kritikusan viszonyulnak ehhez a társadalomhoz, elítélik és a megváltoztatását sürgetik.

 Világunk mozgató rugója a termelés-elosztás-fogyasztás hármasára épül. A háttérben pedig napjaink istene, a pénz vagyis a profit áll. A várva várt gazdasági fellendülés, előrehaladás, mindig csak előre és felfelé egy álom, melyet bizonyos törvények nem engednek emberi elgondolásnak megfelelően működni.

Hogy miről is van szó?

Egyszerű példával élve, ha felmész a hegyre, onnan már csak lefele visz az út, és ha lent vagy a völgyben, onnan pedig felfelé. Tehát képtelen feltételezés, hogy mindig kizárólag felfelé düböröghet a gazdaság. Tapasztaljuk is a világban, hogy időnként be kell, hogy üssön valamiféle megtorpanás, zuhanás.

 Azt a gondolkodó ember érzi, hogy világunk jelen felállása szerint nagyon nem jó irányba halad. Ha kapnánk a Földünk mellé legalább még kettőt, az emberiségnek még az is kevés lenne, felélnénk gyorsan a mai esztelen felfogásunk alapján.

A tudósok egy része már a 70-80-as évek óta kongatja a vészharangot, hogy változtatnunk kellene az eddigi hozzáállásunkon, különben feléljük magunk alól a Földet. Arra is rávilágítottak, hogy bizony a változtatáshoz illene minél hamarabb neki látni, mert egy pontot átlépve már késő lesz a változtatás. Hogy mit is kellett volna tennie emberiségnek? A fenntartható fejlődés mikéntjét megtalálni és efelé lépni. Mintha mi sem történt volna ez ügyben. 

Forrás: hopihetanc.blog.hu

 A teljes film itt tekinthető meg.

Sőt a szocialista rendszer felbomlásával ugyanazok az elvek megjelentek ezekben az országokban is, mint a „fejlett” nyugaton. Mely részben érthető, hiszen az addig sok mindentől elzárt országokban is vágytak az emberek a jobb és szebb anyagi javak után, melyek egy része, az életet kényelmesebbé és élhetőbbé tette.

Gondolok itt olyan berendezésekre, mint a fagyasztók, automata mosógépek, korszerűbb autók, stb. elterjedése. Ezekkel önmagukban nincs is semmi kivetnivaló. A baj ott kezdődik, hogy az áruk szebbek, csicsásabbak lettek, korszerűbbek is, könnyebben is elérhetőek, csak egy valamit vesztettünk el menet közben, a valódi minőséget és a javíthatóságot, mert minek is holmi luxus adottság.

 A mai nagy európai próbatétel, vagyis a migráns kérdés mögött is húzódnak hasonló okok. A menekültek nem csak a háborúk és vérengzések elől menekülnek, hanem a gazdaságilag jobb élet reményében is. Szeretnének ők is felzárkózni a fejlett világ fogyasztásához.

Bizonyos érdekcsoportok abban utaznak, hogy az embereket a tudatlanság azon szintjén tartsák meg, hogy a vágyaik minden téren való kielégítése érdekében éljenek, robotoljanak, akarjanak minél több pénzt, hogy minél többet vásárolhassanak.

Akkor is vásároljanak, ha nincs is már valójában szükségük a vágyott dolgokra. Ennek érdekében, vagyis, hogy a kellő profitjuk meglegyen, hiszen ezek az érdekcsoportok ebben érdekeltek nem átallanak tisztességtelen módszereket is bevetni. Gondolok itt arra például, hogy a gyártók számára  kellő időben romoljanak el a berendezéseink.

Minek bármit is megjavítani, ha lehet venni helyette sokkal szebbet, sokkal jobbat, persze jó pénzen. Vásárolj ember!

Azt is tapasztalhatjuk, hogy míg a 80-as években megvásárolt hajdú automata mosógéppel még 15-20 év múlva is lehetett mosni, sőt javítható is volt, addig a mai legkorszerűbb, mindentudó csodamasinák jó, ha 5 évig bírják a házi strapát. Szinte minden háztartási berendezésünk ilyenné vált az elmúlt évtizedek alatt.

Szándékosan úgy lettek megtervezve, hogy bizony, ha elromlik, ne is legyen olyan olcsó a megjavítása, érdemesebb legyen újat venni. Amúgy is az új mindig korszerűbb lesz.

Egyszerűen fogalmazva az embert szépen alattomosan rávezették arra, hogy akarjon magának mindig mindenből újat és újat.

Aztán ott vannak az agymosó reklám zuhatagok nap mint nap a nyakunkba hullva, ha akarjuk, ha nem. Elültetik az emberi fejekbe, hogy milyen hiper-szuper új termékekkel álltunk elő, mindenben kiszolgál, ha szereted a családodat, akkor nem engedhetsz meg magadnak ettől kevesebbet, a lehető legjobbat kell megvenned, különben sz...r ember vagy. Vásárolj ember!

 Az ember vágyaira, kényelmére és a hiúságára alapozva nyomják a fejünkbe a napi betevő reklám igénkét. És működik, mert mintha hipnotizálnának vele, sokat mondják, sokat hallod, egy idő után hatni fog. Arról a kis "huncutságról" ne is ábrándozzunk, hogy nem vetik be ellenünk a tudatosan nem észlelhető reklámokat. Mert ugyan a törvény tiltja, de ki fogja tudni bebizonyítani a jelenlétüket?

Forrás: hopihetanc.blog.hu

Aztán azokról a reklámokról vagy akciókról se feledkezzünk meg, melynek célközönsége a gyermekek tábora. Persze nem ők fognak a vásárlás oltárán áldozni, hanem a szüleik. A pszichológusok nyaggatási faktornak hívják a jelenséget, ugyanis a gyermekek szó szerint addig rágják a szüleik fülét, míg a gyermek és a reklámozó eléri célját, vásárol értelmetlenül a szülő, mert a gyermeknek minden kívánságát teljesíteni kell. Ugye mennyire etikus?

Nem szeretem a reklámokat, de kikerülni őket teljesen, szinte egyenlő a lehetetlenséggel. Mindenhová befúrták magukat, nyomulnak mindenhonnan és utolérik az embert. A hatásukat tompítani és mentesíteni magunkat tőlük csak tudatos hozzáállással lehet.

Azt se felejtsük el, hogy a reklámokon kívül is akad néhány eszköz, amellyel lehet a mézes madzagot húzgálni az áldozatok orra előtt. Gondoljunk csak bizonyos filmekre és tv-műsorokra, ahol olyan luxusban élnek a szereplők, melyről átlag mezei kis emberkék csak álmodozhatnak és vágyakozhatnak.

Aztán a híradó, ahol arról tudósítanak, hogy micsoda összegeket költöttek az emberek, milyen sokan mennek nyaralni, blablabla. Aztán a mezei ember gondolkodik, gondolkodik, a fenébe ha másnak megy, nekem is fog. Jóllehet a hír csak kacsa és beetetés.

De mit tesz az ember, nem akar lemaradni és éjt nappallá téve dolgozik, hitelt vesz fel, kölcsönkér, csakhogy megvegye az álmait, nem maradhat le, mert akkor ő egy senki lesz! Megveszi álmait, aztán újabb reklámok, újabb hírek jönnek, majd újabb álmokat kell megvalósítani. Az egyszeri mezei ember életcélja maximálisan kimerül az üres álmok megvalósításában, mert azt hiszi, hogy mire minden újabb álmát teljesíti, majd végre megszállja a boldogság. Hát nem fogja.

A legjobb módszer az, ha tudatosan megtervezi az ember, hogy mikor, mire van szüksége és lehetősége megvásárolni és azt igyekszik betartani. A bevásárlásokat is úgy intézni, hogy ne kelljen minden nap boltba menni, mert még olyankor is képesek vagyunk ezt-azt terven felül megvenni, csak mert kecsegtet bennünket az ilyen meg olyan akció, melyet nem szabad veszni hagyni, hiszen milyen jól járunk vele.

Na ez a Black Friday is egy ilyen óriás akció. Nyomulnak már hetek óta a reklámok, hogy itt a nagy lehetőség, egyszer az évben, nem szabad kihagyni. Vásárolnod, vásárolnod és vásárolnod kell! Most! Nem maradhatsz ki ebből a csodából, hiszen mennyivel olcsóbban juthatsz vágyaid termékeihez! Ezt nyomják ezerrel.

És mi lehet közben a valóság?

Nem sokunknak jut eszébe ellenőrizni, hogy valóban akciós-e az akciós ár. Egyszerű és régi trükk, hogy az árcédula felé ragasztunk egy régi árként feltüntetett áthúzott magasabb összeget.

Azt se felejtsük el, hogy ezek a gyárak és szolgáltatók hatalmas árukészletekkel rendelkeznek, melytől meg kell szabadulniuk, nos ilyen trükk nagyszerű alkalom a felhalmozódott árukészletek kisöprésére. Az emberek pedig elhiszik, hogy ez mind őértük van, és most milyen hihetetlenül jól járnak. Lélektani játszma az egész valakik zsebecskéjének érdekében.

Tekintettel arra, hogy közeledik a Karácsony, ez is vásárlásra sarkallja az embert. A karácsonyt sikerült leredukálnunk az ajándékokra és eszetlen fogyasztásokra. Az egész évben elhanyagolt szeretetünket erre a két napra összpontosítjuk és meg akarjuk ajándékokkal vásárolni szeretteinket.

Minél nagyobb a bűntudat bennünk, annál nagyobb ajándékkal. Aztán, ha túléli a család a szeretet ünnepét, mert bizony két nap bezárva közösen, nem is kis próbatétel az egész évi elhanyagolás után, aztán folytatódhat minden elölről, mókuskerék újra töltve, hogy egy év múlva ismét újra ugyanitt túléljünk.

Ébresztő emberek!

hopihetanc.blog.hu