Hágában népirtásért, terror-és erőszakhadjáratért, valamint etnikai tisztogatások vádjával folyt ellene a per, ám 2006-ban váratlanul meghalt.

Milosevics a Belgrádi Egyetemen szerezte jogi diplomáját, majd nem sokkal később a belgrádi főpolgármester pénzügyi tanácsosa lett. Ekkor már házasságban élt.

Nem sokkal később, 1973-ban a Technogas cég vezetője lett, ehhez elég volt mindössze öt évet eltöltenie a vállalatnál.

Pályája elején Ivan Sztambolics rendezgette karrierét, a Technogas elnöke is az ő segítségével lett, ahogyan 1978-ban az akkor legnagyobb jugoszláv bank, a Beobanka bársonyszékét is Szambolicsnak köszönhetően foglalhatta el.

Mint a bank legfőbb embere, többször is járt nyugaton, így idővel egészen elfogadható angol, illetve francia nyelvtudást is szerzett.

A Jugoszláv Kommunista Szövetségnek már 18 éves korától tagja lett, s szinte a kezdetektől rendre komolyabb pozíciókban. 1984-ben már a szövetség belgrádi bizottságának elnöki széke is az övé volt. Innentől aztán kizárólag a politikával foglalkozott.

1989-ben az első szerb kormány köztársaság elnöke lett, majd megalapította a Szerb Szocialista Pártot.

A Délszláv háború idején Milosevics a szerb befolyást kívánta erősíteni Jugoszláviában, ennek megfelelően nacionalista kampányba kezdett. A kommunista elgondolásokat így váltotta fel Milosevicsnél a nacionalizmus és a sovinizmus.

A hosszú ideig elhúzódó háborúban összesen 300 ezernél és több ember veszítette életét, illetve közel 2 millió ember kényszerült elhagyni az otthonát.

Mladics és Karadzsics mellett Milosevics volt a Hágai Nemzetközi Bíróság szerint a háború kirobbantásának fő felelőse, s közvetett köze lehetett a srepenicai vérengzések megszervezéséhez és támogatásához is.

A per azonban nem folytatódott, hiszen Milosevicset 2006. március 11-én holtan találták a cellájában. A halál oka szívroham volt.

(Címlap Fotó: Wikimedia)