A fiatalok beszállnak a buliba – mi mást tehetnének –, bevállalják a „maradékot”, mert még mindig jobban járnak egy olcsóbb hitel törlesztésével, mint ha a végrehajtó elviszi a lakást az öreglány feje fölül. Így legalább örökölnek valamit, ha nagymuter kifordul a sorból.

Hosszú hónapok és iszonyat mennyiségű papírmunka elvégzése után örömmel nyugtázza a család, hogy a svájci frankos „bankszámlaszerződés megszüntetésre került”. A család idegrendszere cafatokban, de végre rendeződnek a dolgok. Legalábbis a nyugdíjas anya szempontjából. Mindenki felsóhajthat.

Kivéve a mamát, aki a vasárnapi ebédnél kitesz az asztalra egy bakszámlakivonatot. Ebből kiderül, hogy a nagyinak úgynevezett „jogalap nélküli birtoklási számláján” 15 forintja van. Amely összeget a pénzintézet „a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint felelős őrzésben tart”, és ami után díjat jogosult felszámolni. Nagyi természetesen bármikor felvehetné a 15 forintját a bankfiókban, de nem veszi fel, mert berágott. Közli: „leszarja a bankot”, a 15 forintot pedig különösképpen, nem az ő hibája hogy a „megszüntetésre került” számlán benn ragadt az ő 15 forintja. Nem részletezzük, hogy az öreg hölgy szerint hova dugja fel a bank az ő 15 forintját és a tranzakciós illetéket is, ami 0,23 forint. Azt is ugyanoda.

Nem, nem sétál be! Esze ágában sincs! – koppant az asztalra határozottan, és a vasárnapi húsleves a tányérokban megremeg. Ja, hogy meghatalmazhatja valamelyik gyermekét és ő is felveheti a pénzt? Hihi, heherésznek a fiatalok, még hogy tizenöt forintért menjenek a bankba meghatalmazással?! Derűsen cseverésznek, s miközben szürcsölik a nagyi levesét, kiváló megoldásként nyugtázzák az öreglány fentebb idézett javaslatát.

Szerző: Kondor Róza / veszpremkukac.hu