Az elmúlt napokban, többször eszembe jutott ez a sokszor idézett mondat, ami talán ma aktuálisabb, mint 1946-ban, amikor Bibó írta. Napjainkban  amikor az illiberális "demokráciának" mondott hatalmi berendezkedés uralkodik hazánkban, nincs könnyű  dolga annak, aki baloldaliként, magyar hazafinak, demokratának, liberális gondolkodásúnak vallja magát. 

Ilyen gondolatok foglalkoztattak akkor is, múlt héten Debrecenben, beültem Majtényi László köztársági elnöki - jelölti bemutatkozó fórumára. Olvastam természetesen a jelölt írásait, nagyjából ismertem munkásságát is. De eddig, csak a televízió képernyőjén keresztül láthattam, hallhattam. Most alkalmam volt közelről is megismerni Majtényi Lászlót, az alkotmányjogászt, a felelősen gondolkodó értelmiségit, a hazája jövőjéért felelősséget érző hazafit, a jogállamért aggódó demokratát, a  szegénységben élő milliókkal sorsközösséget vállaló embert.

Egy nagyon szimpatikus, felkészült civil emberrel volt  alkalmunk - mintegy 200 társammal együtt - találkozni  a cívis városban. Majtényi László lenyűgözött bennünket - engem biztosan - szakmai tudásával, emberségével, tehetségével, sziporkázó előadásmódjával.  Tudja, hogy nincs esélye nyerni, tisztában van a politika természetével, a parlamenti  erőviszonyokkal. De a remény szele ott, abban a teremben  talán mindannyiunkat megcsapott. Biztos sokan eljátszottak a képtelen gondolattal. Meggyőződhettünk arról, hogy  Majtényi úr minden szempontból alkalmas arra, hogy ennek a békétlen országnak a köztársasági elnöke legyen. Személyisége, kompromisszumkészsége, a jogállamiságról vallott nézetei alapján jól szolgálhatná a régóta várt megbékélést a szekértáborok között. Talán képes lenne nyugalmat  teremteni, ebben a csatatérré változtatott , 2010 -óta folyamatosan  "hadban" álló  országban. Tudom,  erre a való világban nincs esély, de eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jól járna Magyarország azzal, ha "véletlenül" Majtényi László ülne be a Sándor-palotába.

Az a képtelen ötlet is megfordult a fejemben,  vajon milyen lehetne egy olyan fórum, ahol a ma uralkodó párt  köztársasági elnök-jelöltje és Majtényi László állna a pódiumon. Bár ez Magyarországon ma  elképzelhetetlen, hiszen van valaki, ki  egymaga tudja, hogy mi a legjobb a magyar embereknek. Amit pedig ő mond, azt ő mondja. Még akkor is igaza van, ha tegnap teljesen mást mondott ugyanarról, mint ma. A "csuhások imára" pártjából, ma egy ál keresztény, képmutató   alakulat lett, amelyet  csak a hatalom, és a pénz motivál, tart egyben. Ezért feladtak mindent, és annak az ellenkezőjét is.  Egy ilyen közegben, ahol a vezető több mint tíz éve nem vállal nyilvános vitát, kizárólag a "mikrofonállványoknak" nyilatkozik, azoknak is előre megírt kérdésekre, elképzelhetetlen, hogy egy ilyen vitára sor kerülne. Pedig higgye el mindenki, hogy emlékezetes lenne mindannyiunk számára. Egy szuverén gondolkodó, a felsőbbség előtt meg nem alázkodó ember vitája, az arctalan, jellegtelen, önálló gondolatoktól magát távol tartani igyekvő, szerepet játszó pártkatonával. Érdekes  lenne hallani a világról, a nemzetről, a hazáról, az elnök felelősségéről vallott nézeteiket. Igazán meghallgattam volna, hogy pecázás közben az elnök úr mit gondol a hazánkat ma uraló félelemről, arról,  hogy embereket rúgnak ki a munkahelyükről, mert a közösségi oldalon olyat lájkoltak , amely  a hatalomnak nem kedves. Vajon, hogyan lehet "mindannyiunk" elnöke, aki az elmúlt években egyszer sem szólalt meg nemzeti sorskérdéseinkben? Vagy ő is úgy gondolja, hogy az "idegenszívűek" nem tartoznak a hazába? Netán  a VIP-es kórházi ellátás mellett, tökmindegy a számára, hogy lepusztul a magyar egészségügy? Komolyan nincs arról véleménye, hogy elnöksége alatt legalább félmillió okos, tehetséges magyar fiatal "kitántorgott" külföldre? Nem veszi észre, hogy feléli az ország a jövőt? 

A Sándor-palota kényelmes elnöki széke ma nem több,mint egy bábelőadás fontos díszlete, nélkülözhetetlen kelléke, Az, hogy  éppen ki ül ott,  az kizárólag a bábjátékos kegyétől függ. Ő az, aki egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Maga is a   Várba készül, ahol hűbérúrként, a magasból nézhet le, lenézett, lóvá tett népére. 

A mai hatalomnak nem a Majtényi László által megtestesített liberális értékekre, főleg nem az önállóan gondolkodni képes és a népet szolgálni kívánó szuverén emberekre van szüksége. Számára, a kijelölt határok között szerepét eljátszó bólogató Jánosok az ideálisak, akik képesek rezdületlen arccal tudomásul venni, amit a rendező kijelöl a számukra. 

Talán egyszer - ha majd lesz Negyedik Köztársaság -, akkor a Majtényi Lászlók foglalják el azokat a székeket, amelyekből az ország sorsáról, a nemzet jövőjéről döntenek. Ráférne hazánkra, hogy ne a milliárdos gázszerelőről legyen "híres", hanem a tudás, az ész országa legyen, ahol a " kiművelt emberfők" sokasága gazdagítja a nagy elődök szellemi örökségét. 

Budácsik Lajos