Ezt a tendenciát vizsgálja friss tanulmányában két kutató: Szergej Gurijev, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza és Daniel Treisman, a University of California professzora - számol be a 444.hu. Abból indulnak ki, hogy 

az elmúlt években rohamosan terjednek az elnyomás kevésbé véres módszereivel és a köznapok már-már feltűnésmentes átideologizálásával operáló opresszív rendszerek.

A legtöbb ilyen rezsim vezetése választással kerül hatalomra, és megőrzi a demokrácia látszatát azután is, hogy uralma alá hajtotta a politikai intézményrendszert. A kutatók szerint 

sikerüket ebben a nyilvánosság manipulálása biztosítja.

Az ilyen rezsimeket "információs autokráciának" cimkézi a tanulmány, és - a közelmúltból és jelenből válogatva - többek között a venezuelai Hugo Chávezt, Putyint, a perui Fujimorit és a malajziai Mahathir Mohamadot, az ecuadori Rafael Correát, illetve Orbán Viktort sorolja az ilyen vezetők közé.

Közös jellemzőik, hogy a magánkézben lévő médiát vagy megvették, vagy a tulajdonosokat gazdasági előnyökkel a maguk oldalára állították. Aki ennek ellenére is kritikusan tudósított, annak perek sorozatával mentek neki, a túlélőkben szépen lassan kialakítva az öncenzúrát. A tanulmány további példaként említi, hogy Fujimori titkosszolgálata megvesztegette az újságírókat, Putyin és Orbán pedig olyan gazdasági eszközökkel befolyásolja őket, mint például utóbbinál az állami hirdetések kiosztása vagy megvonása.

Gurijev és Treisman szerint két tényező határozza meg, hogy egy országban kialakítható-e az újfajta tekintélyuralom. Az egyik az iskolázott, a független tájékoztatáshoz hozzáférő elit nagysága, a másik a lakosság érzékenysége a politikai üzenetekre, azaz a befolyásolhatósága.

Az információs autokráciák egyik fő törekvése, hogy az elit ne tudja meggyőzni a társadalom nagyobbik felét arról, hogy változásra van szükség.

Nem a személyes boldogulás, hanem a politikai tájékozottság erősíti az autoriter berendezkedéssel szembeni ellenállást. Ezek alapján azt a következtetést vonják le:

• a legfejlettebb társadalmakban a tájékozott elit általában túl nagy, ezért a manipuláció nem elég hatékony, és jó eséllyel marad a demokrácia;
• a nagyon fejletlen országokban sokszor költséghatékonyabb a nyílt diktatúra;
• a kettő közötti sávban pedig a demokrácia és az információs autokrácia is működőképes.

A jólétben élő és iskolázott népesség arányának növekedése ugyanis bővíti a kritikusok táborát és felveri a hatalom fenntartásának költségeit. Ha viszont az autoriter vezetők a modernizáció útjába állnak, azt előbb-utóbb az egész társadalom megérzi, ami a propaganda és a kontroll erősítését teszi szükségessé. Ezért a szerzők szerint

az információs autokráciák folyamatos dilemmája, hogy mennyire engedjék fejlődni a társadalmat.

A tanulmány igen optimista előfeltevésre építve még egy következtetést levon: a modernizáció elkerülhetetlen - írják -, így előbb-utóbb buknia kell az információs autokratáknak is.

nepszava.hu