fbpx A Bárka | CIVILHETES

h i r d e t é s

A Bárka

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A Bárka

2021. június 14. - 07:17

 

Eddig húzta. Nem kevés. Három éve cselezett ki, vert át, mocskolt be mindenkit, és ezzel lassan összehozta a Likudon kívül a teljes koalíciót Netanjáhú.
A szélsőjobboldaltól a mérsékelt jobboldalon, a centrumon át a baloldalig és az arabokig.

Benjámin Netanjahu - FORRÁS: MTI/AP/ARIEL SCHALIT

Naftali Bennet (Jamina), Avigdor Lieberman (Jiszróél Beitanu), Gideon Szaár (Tikva Hadasa): jobbról. Jair Lapid (Jes Atid), Beni Ganz (Kahol-Lavan): centrum. Omer Bar-Lév (Haavoda), Támár Zandberg (Merec): baloldal.
Az arab RAAM egy miniszterhelyettessel képviseli magát a koalícióban – Izrael történetében először..

A nagy libikókás átállók, az Amerikából áttelepült Bennet és az Oroszországból érkezett Lieberman, akik folyamatosan kacérkodtak Netanjáhúval (Bennet a minisztere is volt egy ideig), Beni Ganz, aki koalícióra lépett vele, Joáz Hendel, aki két másik, Netanjáhúhoz átálló Kék-Fehérrel legutóbb meghiúsította Ganz kormányalapítását, mely Ganz pálfordulásához vezetett, megmentve Netanjáhút.
Ezúttal mind összejöttek – méghozzá Netanjáhú ellen.

Ilyen alakokban normális ember szikrányit se bízik. Ilyen tarka koalíciót normális ember el sem tud képzelni.

Netanjáhú, a nagy gazember kellett hozzá. Az ő személye hozta össze ezt a képtelen szövetséget, melyet csak egyetlen cél tart össze: az ő eltávolítása.

Az ellenségem ellensége a barátom. Ősrégi politikai-diplomáciai elv és gyakorlat.

Ezért támogatták a legkeresztényibb francia királyok az Ottomán Birodalmat (és mindenkit, köztük Rákóczit) a Habsburgok ellen.
Így rántotta össze egy kritikus pillanatra a Jakobinus Klub rettegő tagjait Fouché, hogy a guillotine alá küldje Robespierre-t.
Ez hozta össze az angol polgári forradalmat sikeresen megvívó, az alkotmányos monarchia és a polgárosodás útjára lépő Anglia koalícióját a feudális Orosz Birodalommal és Ausztriával a másik, a francia forradalom, majd Napóleon letörésére.
És ez hozta össze a két nagy világégés koalíciós győzteseit: a polgári demokratikus brit Birodalmat és Franciaországot a cári Oroszországgal II. Vilmos, majd a demokratikus Egyesült Államokat és a Brit Birodalmat a kommunista Sztálinnal a náci Hitler ellen.

Mint a farkasok a bölény ellen. Egyenként nem bírnának vele, csapatban igen. Talán!

Kérdés, kitart-e ez a koalíció addig, amíg végleg sikerül őt eltávolítani a hatalom közeléből, és börtönbe juttatni.
Mert aziránt kevés a kétség, hogy hosszú távon ez a koalíció üzemképtelen. Tűzoltásra jó (lehet), de az ideológiai, stratégiai ellentétek a rasszista Bennettől az arab pártokig az egész színképben, előbb-utóbb szétfeszítik ezt a kényszerű szövetséget.
Mert az ország pragmatikus irányítása – ebben állapodtak meg – egy idő után szükségszerűen olyan kényes kérdések kezeléséhez kell, hogy vezessen, mint az Izraelben élő palesztinok státusza, Jeruzsálem problematikája, a új zsidó telepek létesítése, a már felépültek bővítése a Jordán nyugati, hivatalosan a Palesztin Hatósághoz tartozó partján.
Megállapodás ide vagy oda! Az élet bonyolultabb a koalíciós megállapodásoknál!

Az aggály más szempontból is indokolt.
A koalíció egyetlen fős többséggel rendelkezik a Knesszetben. Elég egyetlen képviselőt átcsábítani a most ellenzékben lévő Likudba, és vége.

Netanjáhú súlyos hibát követett el az utolsó percben. Az elsőt, de lehet, hogy véglegeset.
Menekülő útként elérhette volna, hogy a távozó Rivlin után Izrael elnöke legyen. Hatalma nem marad, de a bűnvádi eljárást megússza.
Izraeli államelnök ellen nem folytaható bűnügyi nyomozás és büntető eljárás.
Talán tévesen úgy ítélte meg, hogy most is szétzúzza ellenfeleit. Talán nem akart távozni a hatalom közeléből, abban bízva, hogy hamarosan visszatérhet.
Vagy egyszerűen csak nem képes lemindani a hatalomról. Diktátorok közös jellemzője.
Most a koalíción múlik, hogy megadják-e neki ezt az esélyt. Mert, ha befuccsolnak, az eddigi választásokat, a legutóbbit is megnyerő Netanjáhú és a Likud egy újabb válaszáson tarolni fog: lám ezek alkalmatlanok!

Kérdés az is, hogy a jelen helyzetben a Likud kitart-e a megyengült pozíciójú vezére mellett.
Ámbár valószínű, hogy –egy ideig – igen. Diktátorok jó szokása szerint nincs ugyanis rajta kívül senki, potens jelölt a pártban, aki betölthetné a helyét.
Ha viszont hosszabb ideig ellenzékben maradnak, nem szólva a bűnvádi eljárásnak Netanjáhúra nézve esetleg konzekvenciákkal járó fejleményeiről, akkor lépniük kell, vagy erodálódik ez a párt is, mint a Munkapárt, Rabin és Peresz halála után.

Szóval kérdés, kérdés hátán!
Egy létfontosságú menetet, az elsőt, végre megnyerte az ellenzék. A bokszmeccsnek azonban messze nincs vége.

Mindenesetre most örüljünk! Trump után ledőlt egy újabb fasiszta bábu.
Reméljük, végleg! És reméljük, hogy a sor folytatódik!

Címkék: 

 

Kommentek

h i r d e t é s