„A brit parlamenti választáson a skótok elsöprő többsége kinyilvánította, hogy az Európai Unióban akar maradni” – mondotta Nicola Sturgeon skót kormányfő. A skótok döntése nem végleges. Hamarosan új népszavazást akarnak. Ők benne akarnak maradni az Európai Unióban – és ezzel a brit birodalom helyzete bizonytalanná válik.

A 2019. december 12-én tartott választás eredményeként a Skóciában kormányzó, függetlenségre törekvő és a brit EU-tagság megszűnését határozottan elvető Skót Nemzeti Párt igen jól szerepelt: a skóciai szavazatok 45 százalékát szerezte meg, 8,1 százalékponttal többet, mint az előző választáson, frakciólétszáma a londoni alsóházban 13 fővel 48-ra emelkedett. Nicola Sturgeon a választás eredményét értékelő felszólalásában kijelentette: sajnálkozással ugyan, de el kell ismernie, hogy Boris Johnson mandátumot szerzett a Brexit végrehajtására Angliában, arra azonban semmiféle felhatalmazása nincs, hogy Skóciát is kivigye az EU-ból.

A skót kormányfő közölte, hogy kormánya már a jövő héten megkezdi annak a jogi előkészítését, hogy az újabb skóciai függetlenségi népszavazás kiírásáról egyedül a skót parlament dönthessen saját hatáskörben. Hozzátette: kizárólag a skótokat illeti meg a döntés joga arról, hogy Skócia független ország legyen-e, és semmiképpen sem a brit miniszterelnök vagy a brit uralkodó, II. Erzsébet döntésétől függ majd.

Boris Johnson azonban korábban kijelentette, kormánya nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy a skót kormány ismét referendumot írjon ki Skócia függetlenné válásáról. A skót függetlenségről 2014 szeptemberében már tartottak egy népszavazást, de akkor az elszakadást ellenzők győztek 55 százalékos többséggel.

Emlékeztető – Az Admiral Belgrano elsüllyesztése

A Falklandi-szigeteki háború az Egyesült Királyság és Argentína közti fegyveres konfliktus, amelyet 1982 márciusa és A Falkland júniusa között vívtak a Falkland-szigetek és néhány közeli, kisebb dél-atlanti-óceáni sziget (Déli-Georgia és a Déli-Sandwich-szigetek) birtoklásáért. A szigetek, amelyek 1833 óta brit uralom alatt állnak, kb. 500 km-re az argentin partoktól keletre helyezkednek el, és Argentína a mai napig jogot formál rájuk.

A háború 1982. április 2-án kezdődött, amikor az argentin fegyveres erők megszállták és elfoglalták a Falkland-szigeteket, majd másnap Déli-Georgiát és a Déli-Sandwich-szigeteket annak érdekében, hogy argentin szuverenitás alá helyezzék a területeket. 1982. április 5-én a brit kormány egy összfegyvernemi  haditengerészeti harccsoportot indított útnak, hogy az argentin légierő és haditengerészet megtámadása után visszafoglalja a szigeteket a megszálló erőktől. Bár az Egyesült Királyság által a Falkland-szigetek körül kijelölt 100 kilométeres biztonsági zónát az argentin haditengerészet hajói nem lépték át, a Londonból érkezett parancs után 1982. május 1-én a brit hadihajók nemzetközi vizeken támadták meg és süllyesztették el az Admiral Belgrano argentin könnyűcirkálót. A brit erők száz hadihajó (ezek között nukleáris fegyvereket hordozó) 5 atom-tengeralattjáró és a kiszolgáló személyzet, 1982. május 21-én szálltak partra a keleti Falkland-szigeten. A harcok 74 napig tartottak az 1982. június 14-i argentin kapitulációig (előfordul a tíz hetes időtartam említése is), amellyel a szigetek visszakerültek brit irányítás alá. Az összecsapásokban 649 argentin és 255 brit katona, valamint brit bombázásban 3 civil lakos, brit alattvaló vesztette életét. A brit kormányzat a katonai tevékenységeket hivatalosan 1982. június 20-án nyilvánította befejezettnek.

Forrás: Kollár Erzsébet

A háború egy kiemelt epizódja volt a szigetek szuverenitása fölött zajló elhúzódó vitának. Argentína mindmáig magáénak követeli a szigeteket, ezért az argentin kormányzat a katonai beavatkozást a saját területe visszaszerzéseként értékelte és nem agresszióként, amely 1841 óta brit koronagyarmat. A 19. század elején benépesült szigeteket a brit kormányzat ezzel szemben a háborút kiváltó katonai műveletet egy olyan brit terület megszállásaként értelmezte, ahol a lakóinak „túlnyomó többsége brit eredetű és  a „brit alattvalók elsöprő többséggel” támogatták az Egyesült Királysághoz tartozásukat.

Hivatalosan egyik állam sem üzent hadat a másiknak, bár mindkettő háborús övezetnek minősítette a szigetek területét és hivatalosan elismerte a hadiállapot beálltát. A harctevékenységek majdnem kizárólag a vitatott szigetek területére és azok közvetlen környezetére korlátozódtak.

A háború mindkét országban komoly hatást gyakorolt a közvéleményre és számos újságcikk, könyv és film tárgya lett. Az általános hazafias érzelemhullám, amelyet a szigetek elfoglalása magasra emelt Argentínában, a háború elvesztése miatt az argentin kormány bukásához vezetett. Az Egyesült Királyságban a kormányon levő Konzervatív Párt csökkenő népszerűségi trendjét megfordította a háború kimenetele és a rákövetkező évben a konzervatívok ennek köszönhetően újra megnyerték a brit választásokat. Az Egyesült Királyságban  általában véve kisebb politikai és kulturális hatása volt a konfliktusnak, mint a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő Argentínában, ahol a Falkland-szigetek hovatartozásának kérdése máig napirenden szerepel.

A két hadviselő fél közötti nemzetközi kapcsolatokat 1989-ben állították helyre egy Madridban lefolytatott találkozó során, amely végén a brit és argentin kormány közös nyilatkozatot adott ki. Egyik ország álláspontja sem változott a szuverenitás tekintetében, mindkettő változatlanul a sajátjának tartja a szigeteket. 1994-ben az argentin követelés bekerült az ország újonnan elfogadott alkotmányába is.