Ha. A britek viszont még sokáig húzhatják a dolgot, sőt akár vissza is táncolhatnak. Galló Béla politológussal vettük végig a lehetséges forgatókönyveket.

A helyzet jóval bonyolultabb, mint ahogy első ránézésre gondolnánk: olyan erők és érdekek feszülnek egymásnak az unión és az Egyesül Királyságon belül is, amelyek nap mint nap újrarajzolják az erőviszonyokat és ezzel az egész brexit jövőjét.

Először is:

• Az EU-nak az az érdeke, hogy a britek minél hamarabb eldöntsék, hogy mit is akarnak.
• A britek viszont egyértelműen időhúzásra játszanak és a dolgok elmaszatolásában érdekeltek.

A kilépésről döntő népszavazás ráadásul a szó szoros értelmében nem is döntött semmiről, hivatalosan véleménynyilvánító referendumot tartottak az Egyesült Királyságban. Igaz, az azóta lemondott David Cameron miniszterelnök – aki nem túl átgondoltan az egészet kezdeményezte – már közölte, hogy magára nézve kötelező érvényűnek tartja a nép akaratát. Ettől függetlenül azonban még mindig születhet olyan döntés Londonban, mely szerint ha egy ennyire kardinális kérdésben kis eredménykülönbséggel zárul egy népszavazás, azt meg lehet ismételni. Az erre vonatkozó népi kezdeményezés már célba is ért, még ha Cameron erről másként is gondolkodik.

Látványosság nincs, csak köd

Közben kiderült, hogy mind a brexit-pártiak, mind annak ellenzői erősen túlzó módon kampányoltak. Valószínűleg nem lesz akkora a gazdasági megrázkódtatás, mint a bent maradást preferálók hirdették, mert nagyon régi közös alapokon nyugszik az együttműködés, és az uniónak sem érdeke felrúgni ezt. De a kilépéssel vállalt ígéretek egy része sem tartható – például az euroszkeptikus Nigel Farage egészségügyi reformjavaslata.

Mivel minden érintett megpróbálja kihasználni az eddig példa nélküli lépés nyomán eluralkodó jogi káoszt és a maga előnyére fordítani a történteket, Galló Béla politológus szerint hosszú böjtje lehet még a brexitnek.

Na de mi lesz a 73 képviselővel, a 752 fős EP csaknem egytizedével?

Bár a brit EU-biztos már bejelentette, hogy a nép döntésével összhangban távozik a posztjáról, a képviselőket ez a lépés nem kötelezi, csak ha a szigetország magára nézve kéri a lisszaboni szerződés 50., a kilépésre vonatkozó cikkelyének a végrehajtását – és onnantól kezdve kell két év a tényleges kilépéshez. Ezalatt pedig bármi megtörténhet. Akár 2019-ig, a következő EP-választásig is elhúzhatják a dolgot – vélte a szakember, aki viszont időközi választásokat nem tart valószínűnek, mivel az csak a káoszt növelné.

Alapszintű matek

Felmerülhet, hogy a következő választásokon más országok képviselőivel arányosan feltöltsék az üresen maradt székeket. Ugyanakkor a józan ész azt diktálná, hogy mivel az EU lakossága is csökkent, egy EP-képviselő „fenntartása” pedig elég drága, ne duzzasszák vissza 752 fősre a parlamentet.

Ha a távozó képviselők egyszerűen „kivonódnak” a parlamentből, az erőteljesen átrajzolhatja a frakciók közötti erőviszonyt, ugyanis a britek nem egyenlően oszlottak meg az egyes pártcsaládokban. A több mint 220 fős Európai Néppárt frakciójában például egyetlenegy brit sincs, így ők nem is veszítenének embert. A szocialisták 191 fős csoportja viszont 20-szal csökkenne, az euroszkeptikusok 48-as frakciója pedig feleződne a 24 brit távozásával.

Az is érthetővé válik ezek után, hogy az egyébként erősen németek által dominált EU szeretné, hogy a britek, ha távoznak, minél előbb tegyenek így – egyébként az EP-ben is ez volt a keddi műsor. Így az unió nélkülük fejlődhet tovább, úgy, ahogy az a megerősödő néppárti frakció elképzeléseinek megfelel.

Azaz a „nemzetek Európája”, amelynek legerősebb képviselői közé Cameronék is tartoztak, meggyengülhet a föderatív elgondolással szemben.

Kérdés, mennyiben változhat az EU migrációs politikája, mert ebben a néppárt sem egységes, ahogy egyébként a szocialisták sem. Az eleve nem túl erős, markánsan migránsellenes euroszkeptikusok viszont meggyengülnek, ami teret enged a Merkel-féle befogadóbb politikának. Ő pedig vélhetőleg ezt ki is fogja használni.

Azonban ha minden mintaszerűen alakul, vagyis ha a britek el is jutnak az 50. cikkely alkalmazásáig, és ténylegesen ki is lépnek az EU-ból, Galló szerint akkor sem egészen lejátszott a meccs. Ugyanis a lisszaboni szerződés egy másik cikkelye (éppenséggel a 49.) az ilyen esetekre is tartogat kiskaput – méghozzá az újra belépését.

Ez Orbánnak csak rövid távon jó

A magyar miniszterelnök ügyesen taktikázott a kérdésben a politológus szerint: elhíresült EU-párti hirdetésével elejét vette az ő európai elkötelezettségét kétségbe vonó bírálatoknak, ugyanakkor mondhatja, hogy lám, ez történik, ha Brüsszel nem hallgat a kritikákra. Vagyis voltaképpen minden eshetőségre felkészült. Ugyanakkor ő is a nemzetek Európájának híve,akárcsak az általa összeterelt visegrádi országok, akik a brexittel a legerősebb szövetségesüket vesztették el Merkelékkel szemben

mno.hu