Az épület a korszak egyik leginkább épen maradt kastélya, található benne egy gótikus kápolna, egy zöld terem tele késő gótikus festményekkel, és a legendák szerint a Pokol bejárata is innen nyílik. Igaz turistacsalogató hely tehát. A legendákra még visszatérünk, egyelőre foglalkozzunk csak a kastély történelmével! A kastély a 13. század második felében épült II. Ottokár (vagy Nagy Ottokár) uralkodása alatt. A munkálatok 1253–78-ig tartottak, és maga a király rendelte el a kastély felépítését. A Houska kastélyt ekkor a környék adminisztrációs központjának szánták. Később a kastély gyakran váltott gazdát a nemesek közt, mígnem végül 1924-ben a Škoda (ez alá tartozik az autógyár is) elnöke, Josef Šimonek vásárolta meg. A kastély jelenleg is Šimonek leszármazottainak a birtokában van. A második világháború alatt a nácik megszállták a kastélyt, és azt csak 1945-ben adták fel. Természetesen ebből az időből is rengeteg legenda maradt fent, mely szerint a nácik mindenféle okkult kísérletet végeztek a falak között. A szörnyű múlt ellenére a kastély 1999 óta tárt karokkal várja a turistákat.

A Houska kastély igazán a rengeteg legendáról híresült el, mely szerint az épületet nem máshová, mint egyenesen a Pokol bejárata fölé építették. Ezt megerősíteni látszik rengeteg furcsaság, amely az épületet jellemzi. Az első ilyen, hogy a kastély ablakai nem valódiak, hanem sok esetben csak a fal található az üveg mögött. Másodjára a kastély nincs megerősítve, nincsenek védelmi falai, nincs vízforrása, valamint konyhája sem, illetve a megépítése után sokáig nem is költözött be senki. Ez pedig egyenesen arra utal bizonyos elméletek szerint, hogy a kastélyt nem a korszakban szokásos védelmi funkció miatt vagy lakóhelyként építették. Különös a kastély elhelyezkedése is, hiszen a környéken csak sűrű erdők és mocsarak találhatóak, és a hely stratégiai szempontból sem fontos.

Mindennek oka a szóbeszéd szerint, hogy a kastély valójában egy feneketlen üreg fölé épült, amely üreg nem más, mint egy átjáró a Pokolba. Ebből az üregből pedig éjszakánként félig ember és félig állat lények másznak elő, és fekete, szárnyas bestiák reppennek ki onnan, és cipelik vissza magukkal azokat a szerencsétleneket, akiket a környéken találnak. (Gondolom, a turistákkal legalább gazdasági megfontolások miatt azért kivételt tesznek.) A kastély kápolnáját pedig pontosan a lyuk fölé építették, hogy az mintegy lezárja a pokoli átjárót. A kápolnát épp ezért Szent Mihály arkangyalnak ajánlották fel, aki a Jelenések könyvében a Sátán elleni seregek vezetője. Azonban a mai napig is akadnak, akik éjjelente kaparászást vagy rettenetes sikolyokat hallanak a padló vaskos kövei alól felszűrődni.

A kastélyhoz fűződő legendák pedig évszázadokat ölelnek fel, a legkorábbiak  egyenesen a kastély építésének idejére nyúlnak vissza. Ekkor állítólag halálra ítélt rabokat engedtek le az említett nyílásba, akik kegyelmet kaptak cserébe azért, hogy beszámoljanak arról, amit láttak. Állítólag egy bátor fiatal elítélt jelentkezett is feladatra, de a hasonló sztorik dinamikája alapján nem járt túl jól: sikítozva könyörgött, hogy húzzák ki a lyukból, és mikor ez megtörtént, úgy festett, mint a saját nagyapja. Ezután a szerencsétlen elmegyógyintézetbe került, ahol két napon belül meghalt. A többi rab ezután inkább a kivégzést választotta – ekkor döntöttek úgy a feljebbvalók, hogy eltüntetik az üreget.

A harmincéves háború alatt a kastélyt megszállták a svédek, és egy Oronto nevű svéd tiszt rendezkedett ott be. Oronto mintha egyenesen a Trónok harcából érkezett volna: kedvelt hobbijai a környéki falvak feldúlása, valamint a nemi erőszak elkövetése voltak. Természetesen mindenféle rituálét is folytatott a komor falak között, de ezek nem vezettek eredményre. Orontóval végül két vadász végzett, akiket a helyiek fogadtak fel 100 aranyért. Sötét lelke állítólag azóta is kísérti a folyosókat. Persze később a nácik tobzódtak az itteni szörnyűségekben, olyannyira, hogy állítólag Heinrich Himmler is idehordatta legendás okkult könyvtárának egy részét. Sok mese származik ezekből az időkből, és abban ezek mind hasonlítanak, hogy az atmoszféra tekintetében egyik sem közelítette a kastélyt Disneylandhez. Azóta is rengeteg különös fényt látni, fura hangokat hallani – satöbbi.

A kastély hátborzongató freskója egy vadászatról, ahol a medve éppen 1:0-ra vezet - Forrás: wikimedia commons/ŠJů

A legfőbb érv a kastély furcsasága mellett, hogy azt nem is erődnek szánták. Vagyis nem az volt a célja, mint a korabeli kastélyoknak, tehát hogy valamit a falain kívül tartson, hanem ellenkezőleg: azt kellett megakadályozni, hogy valami kijusson onnan. Ez a megállapítás azonban nem teljesen igaz, és ahhoz hogy megértsük a kastély jelenlegi állapotát, némileg meg kell még vizsgálnunk a történelmét építészeti szempontból is. Az építési körülményekről nem sokat tudni, állítólag tehát II. Ottokár parancsára húzták fel a kastélyt. Ottokár a királyi birtokok helyi adminisztrációs központjának szánta, amíg ezt a feladatot át nem vette a Bezděz kastély. Ez pedig egy ok lehet arra, hogy a kastély nem sokkal a felépítése után miért állt üresen. Emellett azt is tudni, hogy a kastélyt a 16. században átépítették tekintettel az ágyú feltalálására. Ekkor kapott az épület egy külső védelmi vonalat, míg magát az épületet reneszánsz stílusban alakították át. Az említett harmincéves háborút követően a Habsburgok a régióban elrendelték, hogy a kastélyokat és az erődöket le kell szerelni – ekkor bontották el a külső védőfalakat, a törmelékkel pedig feltöltötték a várárkot. Magyarán a kastélynak volt védműve, csak az a történelem folyamán eltűnt. Az sem igaz, hogy ne lett volna semmi stratégiai jelentősége, hisz ezt maguk a legendák cáfolják: stratégialag jelentéktelen helyhez képest elég sokan állomásoztattak itt katonákat a különböző fegyveres konfliktusok idején. (raketa.hu)