h i r d e t é s

A Fidesz Munkáscsoport balladája

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam
a- a+

A Fidesz Munkáscsoport balladája

2018. november 04. - 06:30

A rendszerváltás eltitkolt dokumentumaiból

Nyilatkozat – „Megdöbbenve értesültünk a békés állampolgárok elleni köznapi rendőri erőszak újabb megnyilvánulásáról: 1988. november 7-én, hétfőn állampolgárok egy csoportja – a Fidesz Munkáscsoport tagjai – közhasznú munkával kívánta kifejezni egyet nem értését azzal, hogy e nap állami ünnep és munkaszüneti nap, szemben nemzeti ünnepünkkel, március 15.-vel, melyet nem ünnepelhetünk méltóképpen. A budapesti Vörösmarty téren takarítókat – bár a rendőrségi felszólításnak engedelmeskedve a teret elhagyták – eltúlzott mértékű rendőri akció keretében előállították, majd közülük többeket ok nélkül bántalmaztak. Ennek következtében egy személy eltűnt, egy személyt pedig kórházba kellett szállítani...” (Fidesz Ideiglenes Választmánya - Deutsch Tamás , Fodor Gábor, Langmár Ferenc, Molnár Péter, Rockenbauer Zoltán, Széchenyi Mihály - Budapest, 1988. november 8.)

A Fidesz vezetősége Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Hegedűs István, Kövér László, Molnár Péter, Orbán Viktor és Rockenbauer Zoltán - elsődlegesen a Munkáscsoport javaslatára - 1988. december 3-án a budai Kisrabló étteremben tanácsülést hívott össze. A munkásfiatalok (vezetőjüket az I. Választmányhoz delegálták, illetve választották meg november 20. után) követelték a Fidesz erőteljesebb fellépését a november 7-i demonstráció kapcsán megnyilvánult rendőri erőszak miatt, továbbá azt is, hogy egyértelműen tisztázódjon Stumpf István és Horváth István belügyminiszter kapcsolata,  illetve a FIDESZ-instruktorként ismert kollégiumi igazgató esetleges felelőssége, szerepe a Vörösmarty téri eseményekben. Mivel a tanácsülésen a Munkáscsoport vezetője, a Fidesz Választmányának tagja, V. Horváth Ilona, nem kapott választ a felvetett kérdésekre, sőt, a munkásfiatalok sorskérdései is perifériára szorultak az ifjúdemokrata jövőbeli tervei között, a Munkáscsoport irányítója 1989. január 21-én lemondott a választmányi tagságról, egyúttal bejelentette, hogy a Munkáscsoport elhagyja a Fideszt, és 120 ezer támogatójával megalapítják a Szolidaritás Munkásszakszervezetet. A munkásfiatalok 1989. február 25-én a Jurta Színházban rendezett gyűlésükön kijelentették: „Nem akarunk MDF-, Fidesz-, FKGP-pórázon ugrabugráló munkástanácsokat, nem akarunk AFL/CIO-menedzselte ligát amerikai kiképzőkkel, mi a munkásérdekeket kívánjuk győzelemre vinni!...” – Ekkor már az elárult Fidesz Munkáscsoport három tagja, Kollár Erzsébet, a súlyos sérüléseket szenvedett Szemenyei-Kiss Tamás és Berta Sándor már vízumot, majd menedékjogot kapott Nyugat-Németország budapesti nagykövetségétől és Düsseldorfban telepedett le.

Magyarország jogállam?

„A magyarországi Igazságügyi Minisztérium kabinetirodája 1992. február 26-án levelet küldött Németországba, az Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért düsseldorfi igazgatójának. Dr. Sándorfi György, a kabinetiroda vezetője dr. Balsai István miniszter nevében kilátásba helyezte, hogy a budapesti 1988. november 7.-i eseményeket, (ti. a szétvert Munkáscsoport-demonstrációt és az ezzel kapcsolatos bűncselekményeket) a Legfőbb Ügyészség ismét vizsgálat tárgyává teszi.

Az eset évek óta közismert: az V. kerületi rendőrkapitányság útonállói 1988. november 7-én délelőtt a  Fidesz Munkáscsoport által bejelentett közmunkát (söprögetést) tartott. A tüntetőknek minősített munkásfiatalokat őrizetbe vették, az elhurcoltak között több, az akcióhoz nm tartozó személy (utcai járókelő, nézelődő) volt. Az őrizetbe vetteket először a BRFK Deák Ferenc téri épületébe, majd onnan a Budapest, Szalay utcai V. kerületi Rendőrkapitányságra szállították, ahol mintegy 120-140 fős állig felfegyverzett rendőr- illetve munkásőregység tartózkodott. A fiatalok március 15-e méltó megünnepléséért demonstráltak, és azért, hogy november 7-ét (a szovjet megszállók ünnepét) töröljék az állami megemlékezések sorából. ...-1988. november 11-én a Fidesz Munkáscsoport és személy szerint az egyik résztvevő, Kollár Erzsébet , a FIDESZ és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) egyik aktivistája feljelentést tettek a Budapesti Katonai Ügyészségen fiatalkorúak ellen elkövetett bűncselekmények miatt.

Ezek között kínzás, hivatali hatalommal való visszaélés, személyi szabadság korlátozása, gyilkosság gyanúja és súlyos testi sértés, valamint egyéb, a szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmény elkövetésével vádolták meg a megtorlásban részt vett fegyveres testületekhez tartozókat a feljelentők. Az indítvány dr. Margitai Domokos és ismeretlen személyek ellen bűnpártolás, Horváth István belügyminiszter, valamint Marosán György kormányszóvívő ellen rágalmazás, bűnpártolás és közvetett tettesség vétségeinek megállapítására is kiterjedt. – Az esettel kapcsolatosan a Fidesz Ideiglenes Választmánya és a Független Jogász Fórum intézett jegyzéket az akkori kormányhoz, követelve a felelős vezetők nevének nyilvánosságra hozatalát és a vizsgálat lefolytatását.

1988 decemberében a Budapesti Katonai Ügyészség ’lefolytatta a vizsgálatot’ és mintegy 14-15 napos nyomozást követően bűncselekmény hiányában le is zárta a Munkáscsoport aktáit.

Az eljárás során az ügyészi szervek mindvégig pszichikai nyomást alkalmaztak a Munkáscsoport részéről felvonultatott 22 tanú tekintetében, nem riadva vissza (az egyébként törvényellenes) gyermekkorú személy katonai ügyészi kihallgatásától sem. Az események óta immár mint 30 év telt el. dr. Margittai Domokos rendőr őrnagyot - a budapesti V. kerületi rendőrkapitányság egykori vezetőjét - előléptették, a többi, ilyen-olyan fokon közreműködött tettes ’érdemei elismerése mellett’ nyugdíjba vonult és tovább erősíti az immár demokratikussá vált Magyar Köztársaság különféle intézményeit. Az áldozatok egy része emigrált, sokan ugyanolyan nyomorban és jogfosztott állapotban élnek, mint annak előtte. – Egy személy az elhurcoltak közül eltűnt, sorsa ismeretlen, a Fidesz hatalomra került, a párt vezetőinek többsége miniszteri rangban szolgálja „Magyarország és Európa megmentőjét”, a Munkáscsoport elárulásában gyanúsított Stumpf István kollégiumi igazgatóból, a véres kezű Horváth István belügyminiszter vejéből – aki ellen már 1989 február 26-án vizsgálatot kezdeményezett a Munkáscsoport vezetője - alkotmánybíró lett.

„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1988. évi 3. sz. törvényerejű rendelete letétbe helyezte a kínzás és más, kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések, bánásmódok elleni nemzetközi egyezmények kihirdetését. – A citált törvényerejű rendelet első része 2. pontja alapján: ’...Semmiféle kivételes körülményre, bármi legyen is az – hadiállapot, háborúval fenyegetés, belső politikai bizonytalanság, vagy bármely más kivételes állapot, nem lehet hivatkozni a kínzás igazolására...’

A rendelet értelmében (4. cikkely 1. bek.):’...Valamennyi részes államnak gondoskodnia kell arról, hogy büntetőjoga szempontjából minden kínzási cselekmény bűncselekménynek minősüljön...’

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának idézett rendeletét követően a Magyar Köztársaság 1989. október 23-i létrejötte, kikiáltása óta előbb az Ellenzéki Kerekasztal pártjai, tömegszervezetei és az MSZMP között létrejött egyezmények, majd a rendszerváltás-hatalomváltás után meghirdetett amnesztia mindeddig megakadályozta a fentiekben említett – politikai vonatkozásában bővelkedő, ámde alapjában véve köztörvényes - bűncselekmények tisztázását, a felelősök megbüntetését. Miért?...

Miért védi az új hatalmi elit (jogállamiságra hivatkozva) azokat, akik 37 hónappal ezelőtt semmilyen emberi-isteni törvényt nem ismerve, azokon felülhelyezkedve, útonállók módjára csaptak le fiatalok egy csoportjára? Mikor számolnak el a rendőri beavatkozás során eltűnt munkásfiatal sorsával?...” (Foundation for the Victims of Communism és az Amnesty International - Düsseldorf, 1992.)

Az alaptörténet – november 7. ünneplésének törlése és március 15. szabad megünneplésének kiharcolása – a müncheni Szabad Európai Rádió, valamint a londoni BBC Magyar Osztálya jóvoltából közismert lett, azonban az 1992-es meg sem történt ügyészi vizsgálat hivatkozott az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások feltételeinek betartására, miszerint minden bűncselekmény, vizsgálati szakaszban lévő törvényellenes tevékenység közkegyelemben részesül – a törvénysértő cselekményekben részt vett személyek ellen az 1990-ben hivatalba lépett kormány rendészeti és igazságügyi szervei nem indíthatnak büntetőeljárást.

 

©Kollár Erzsébet, 2018.
Szemenyei-Kiss Tamás és Kulcsár Anna újságírók
cikkei és feljegyzései felhasználásával.
Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár


Kommentelne? Kattintson ide!

h i r d e t é s

Clicky