h i r d e t é s

A jóléti állam közoktatása

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A jóléti állam közoktatása

2020. szeptember 30. - 18:03

 

2020 júliusának első hetében "Cenzúrázatlan Európa" címmel tartottak nyilvános online konferenciát, ahol a szlovén, a szerb és a magyar miniszterelnök fejtette ki álláspontját a három válságon átesett Európáról.

Forrás: magyardiplo.hu

Ezen a konferencián a magyar miniszterelnök olyan kijelentést tett, amely áttételesen a magyar közoktatást is érinti, annak ellenére, hogy egy szót sem ejtett az oktatásról. Egy online kiadvány a következőt emelte ki:

Míg Nyugat-Európa a 2008-as pénzügyi válságra válaszul „megpróbálta megmenteni a jóléti államot”, addig az ő kormánya Magyarországon „munkaalapú társadalmat” (workfare state) épített ki. Hozzátette, hogy erre azért volt szükség, mert ebben az „új világkorszakban” a jóléti állam már nem alternatíva. Szerinte ennek a felismerésnek volt köszönhető, hogy „a vírus előtt Magyarországon 3%-os volt a munkanélküliség”.[1]

Érthetőbben fogalmazva: vége a jóléti államnak.

A jóléti állam legfontosabb feladata a szélsőséges szegénység és a nélkülözés megszüntetése [2]. A jóléti állam védelmet nyújt bizonyos kockázatokkal szemben, erősíti az egyének, családok védekezőképességét betegség, baleset, munkanélküliség és más bajok esetén. Biztosításokon, nyugdíjrendszereken keresztül erősíti ezeket. A jövedelmek újraelosztásával csökkenti az egyenlőtlenségeket. A gazdagoktól a szegényekhez, a gyermektelenektől a gyermekesekhez csoportosítja át a forrásokat. Esélyegyenlőséget biztosít minden embernek. A mai jóléti államok a bemenetre teszik a hangsúlyt az oktatási (óvodai, iskolai) rendszeren keresztül. Minden állampolgár számára elérhetővé teszik a szolgáltatások és a juttatások igénybevételének lehető legmagasabb szintjét. Ezzel szemben a klasszikus állam feladata a jogalkotás, a közigazgatás, a belső rend fenntartása és az állami szuverenitás biztosítása. Úgy tűnik, a jelenlegi magyar kormány csak ezeket a funkciókat szeretné ellátni, a többi feladatot egyre inkább a magánszektor felé akarja átnyomni (l. egészségügy), vagy az egyházaknak szeretné átadni (oktatás, szociális ellátás).

Mindez a közoktatásra vetítve azt jelenti, hogy már nincs meg az akarat az esélyegyenlőség megteremtéséhez, nem akarnak lehetőséget biztosítani a felzárkózásra, kevesek privilégiuma lesz a megfelelő minőségű oktatáshoz való hozzájutás.

A pedagógustársadalom érzi ennek a hatását. A feladatok ellátására egyre kevesebb a pedagógus. Az alulfizetett „nemzet napszámosai” elviselhetetlen munkaterhelésnek vannak kitéve. Megindult a privatizációs folyamat, amely tudatos társadalompolitikát takar, hiszen csak az egyházak a nyertesei a magánosítás folyamatának, a magánszféra számára jogi úton és finanszírozási akadályokkal nehezítik meg az iskolaalapítás lehetőségét. Közel 150 olyan település van ma Magyarországon, ahol már csak egyházi iskola érhető el, közel 23 000 tanulót érint ez a helyzet. Az egyházak részesedése a közoktatási feladatellátásban már 20% felett van, de az elitképzésnek számító nyolcosztályos gimnáziumoknak több mint a fele egyházi fenntartású.

A gyermekvédelmi intézmények 60%-a van egyházi kézben, és a szociális ellátásban is 44% felett jár az egyházi fenntartású intézmények aránya. Az ifjúsági táborozásban fontos szerepet játszó Zánkai Gyermektábor és az Erzsébet Ifjúsági Alap tízmilliárdos vagyona is Szeged-Csanád Egyházmegye tulajdonába került. A tendenciát jól mutatja az is, hogy a tanítóképzők kétharmada egyházi működtetésű. Minden, ami a jövő nemzedékének szemléletét befolyásolhatja, lassan egyházi ellenőrzés alá, egyházi fenntartásba kerül. Félő, hogy az állami és az egyházi feladatkörök egyre inkább összemosódnak.

A kormány a modern állam feladataiból csak néhányat kíván ellátni, miközben a jóléti állam bukására hivatkozva a munkaalapú társadalom megteremtésének mítoszával újrafogalmazza, mi az állam. Nem véletlen a szakképzés kiemelése a közoktatás rendszeréből és szép csendben a felsőfokú szakképzés  erősítése. Megítélésem szerint jövőre tovább csökken a felsőoktatásba felvett hallgatók száma, tovább folytatódik a propaganda a szakképzés preferálására a gimnáziumokkal szemben, mindez azért, hogy legyenek hű alattvalói a munkaalapú államnak. Biztos, hogy ilyen típusú társadalom építésére van szükségünk? Míg ha lennének gondolkodó, szellemileg független állampolgárok, újragondolhatnák, mi is a jóléti állam, és gátat szabhatnának a „munkaalapú” társadalomnak. Természetesen minden társadalom alapja a munka, de a jóléti és szociális funkciókat nem lehet háttérbe szorítani és főként kivonni az állam kötelező feladatai közül.

A szerző, Totyik Tamás a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke

A cikk eredetileg a Pedagógusok Lapja 2020 szeptemberi számában jelent meg. / magyardiplo.hu

 


[1] https://merce.hu/2020/07/08/orban-szerint-a-joleti-allam-mar-nem-mukodo-struktura-tobbe/
[2] https://www.slideshare.net/kolloa/a-jlti-llam

 

Kommentek

h i r d e t é s