Két rendőr állított be Miseta Imréhez a kórházba azzal, hogy rossz hírt hoztak. Amíg a műtétjére bevonult, otthon az egyedül maradt 86 éves édesanyját holtan találták: kihűlt.

A kályha előtt hevert a teste, mintha éppen begyújtani akart volna, de rosszul lett vagy elesett, és nem volt, aki segítsen rajta. Miseta Imrének az első gondolata az volt, hogy most összepakol és hazaindul, de egy orvosnő azt mondta neki: ha most elmegy, lehet, hogy csak öt év múlva kerül sorra ismét a kórházi várólistán. 

A 63 éves szőlősgyöröki férfi nehéz szívvel, de a műtétet választotta, mert már rengeteget szenvedett a csípőjével. Egy combforgó protézist ültettek be neki. Ezután három hétig egyedül feküdt otthon a szülői házban, felkelni sem tudott. Közben kapott egy levelet, hogy jelentkezzen a munkaügyi központban, különben megvonják a segélyét. Akkor éppen két mankóval tudott csak közlekedni. Elment, hogy ne maradjon pénz nélkül, mert egy ledolgozott élet után arra sincs pénze, hogy eltemesse az édesanyját.
Miseta Imre kiabálva beszél, de azonnal elnézést is kér emiatt. Nem csak az indulat fűti, de megszokta a géplakatos műhelyben a nagy zajt. 1979-ben tett mestervizsgát.

– Sokáig a budapesti Április 4. Gépipari Műveknél dolgoztam, a tengizi kőolajipari vezetékekhez gyártottunk csapokat. Aztán megszűnt a szakmám, később megszűnt a gyár, végül az április 4-ét is kitörölték a naptárból... – idézi fel. Gipszkarton szerelőnek képezte át magát, dolgozott a kolozsvári Pólus Center építésén is, akkor romlott meg az egészsége, kikopott a csípője a kartonok cipelésétől. Amikor nyugdíjba mehetett volna, egy hónappal előtte bejelentették, hogy megemelik a nyugdíjkorhatárt.
– A segélyemet levették 26 500 forintról 22 ezerre. Hát hogy lehet ebből megélni? Vagy a csekkeket fizetem vagy ételt veszek. A gyógyszereimet sem tudtam kiváltani. A közgyógyellátási kártyám lejárt, és elutasították a meghosszabbítását, mondván hogy volt, amikor nem váltottam ki a gyógyszert – kesereg. –Könyörgöm azért nem váltottam ki, mert nem volt miből... 

A legfájóbb az, hogy nem tudja eltemettetni az édesanyját, akinek a teste még mindig a temetkezési vállalkozónál van. A vállalkozó, tekintettel a nehéz helyzetére, egy rendkívül kedvezményes ajánlatot tett. A pap is megígérte, hogy ingyen végzi a szertartást, mert az idős asszony hívő volt, fizette az egyházi adót. Még sincs meg a 120 ezer forint, amibe a temetés kerülne.
– Az önkormányzatnál az ügyintéző hölgy azt kérte, hozzam be az édesapám halotti anyakönyvi kivonatát is, aki már 22 éve halott. Ezt nem értem, de olyan, mintha nem segíteni akarnának rajtam, csak húznák az időt. – panaszolta.

Megkerestük Klotz Pétert, Szőlősgyörök polgármesterét, aki elmondta, hogy a férfi ügyében, mivel szociális alapon nyújtandó segítségről lenne szó, az önkormányzat szociális bizottsága dönthet, tárgyalják majd az ügyét, és minden tőlük telhetőt megtesznek.
– A temetéssel kapcsolatos dokumentumokat már benyújtotta, az ezzel kapcsolatos teendőket jogszabályok és rendeletek szabályozzák, a kolleganőnk ezt megfelelően kezelte. Hogy ki az, aki köztemetésben részesülhet, azt szintén a jogszabályi háttér dönti el. Miseta Imre biztosan nem esik bele ebbe a kategóriába, mert arról tudnék. Neki ezt a törvény nem teszi lehetővé, ezért az élő örökös dolga a temetés, akár a vagyonának a terhére is – mondta a polgármester.

Miseta Imre ott ül tehát a vagyonában, a kis szülői házban, még nehezen mozog a műtét után. Csak fél évet kéne kihúznia, aztán nyugdíjba mehetne, de nem tudja, hogyan boldogul addig pénz nélkül. Nem érti, hogy miért nem segít rajta  senki, nem érti, mi folyik körülötte, csak azt hajtogatja a leggyakrabban: „ megáll az eszem! ”

sonline.hu